Körkérdés: siker vagy kudarc az EKF?

Patartics Zorán építész, az El/Away, az EKF-fal és a Kis Esti Viták kezdeményezője:

– Kudarc vagy siker? Az önelégült kinyilatkoztatásnál fontosabbnak tartom, hogy az EKF történéseit nyilvános vitában dolgozzuk fel. Tudjuk meg, mondjuk ki a hibákat, az eredményeket egyaránt, és hasznosítsuk őket! Az eredeti civil koncepció elveszejtésével a beruházások és a programok eszközökből célokká változtak át. Elmaradt a társadalom bevonása, így a kollektív tanulási folyamat és siker is. A közösségnek csak közönség szerep jutott.

A nyilvánosságteremtés, a döntések társadalmasítása nem valósultak meg. Az EKF e nagy lehetőségének elmulasztása leplezhető, de vitathatatlan kudarc. A beruházások késésével lecsúsztunk az EKF-év marketinglehetőségeiről. A legnagyobb eredményt a közterek felértékelődésében, néhány jelentős program, könyv megvalósulásában, s a szembenállások mérséklődésében látom.

Takáts József, az EKF-pályázat írója:

– Amikor először bejártam a Tudásközpontot, először beléptem a koncertterembe vagy a Zsolnay Negyed új kiállítóterébe, sok mindent hajlandó voltam elfeledni a sokszor kínos EKF-évekből (2006–2009). Ugyanezt éreztem néhány kulturális eseményen is. Ha e helyszínek már januárban rendelkezésre álltak volna, egészen más EKF-évünk lett volna. Most már az új kihívás az, hogy olyan színvonalú eseményeket kell létrehozni, elhozni az új helyszínekre, amelyek megfelelnek e helyek színvonalának, s amelyek a leginkább európai dimenziójú tendenciáit folytatják 2010-nek.

Röviden nem lehet sikernek vagy kudarcnak nevezni egy olyan sokrétű és sok évig tartó folyamatot, mint az EKF-program. Az okos EKF-városok képesek tanulni a folyamat problémáiból is, ezért szokás elvégeztetni független szakemberekkel a program alapos értékelését. Erre Pécsett is szükség volna.

Hegyi Zsuzsanna, a Magyar Turizmus Zrt. regionális igazgatója:

– Mint pécsi polgár, nagyon szerettem ezt az évet. Egy kisebb Isten kisebb gyermekeiként, egy magyar vidéki városban fantasztikus dolgok történtek – erre büszkék lehetünk. Számomra a legnagyobb élményt a Bauhaus és a Nyolcak kiállítás, a fesztiválok közül pedig a város kultúrájának esszenciális részére, a kórusmuzsikára építő Pécs Cantat adta.

Kedvenc épületem a Kodály Központ, amivel első találkozásom, a Vengerov-koncert annyira megérintett, hogy még a berendezés sósvíz-reziszten-ciáját is teszteltem – a mellettem ülő férfiakkal együtt. Szakmailag legkedvesebb emlékem a 2009-es Berlin–Hamburg média roadshow volt, mely során hatvan, jelentős német újságíróival találkoztam. A velük folytatott beszélgetések, a szemükben látott érdeklődés volt az első komoly jele annak, hogy 2010 turisztikai sikere nem csak az én álmom.

Deák Márta, a Pannon Filharmonikusok koncertmestere szerint ha nem történt volna semmi más 2010-ben, csak a koncertközpont felépítése, ő már akkor is tökéletesen elégedett lenne a pécsi EKF eseményeivel. Majd hozzátette:

– A zene temploma született meg. A Pannon Filharmonikusoknak jól sikerült nagyon a 2010-es év, megjegyzem, éveken át talán a legtudatosabban mi készültünk erre a városban. Mint nagykövetek, kevés helyre jutottunk el, mindemellett világsztárok sorával játszhattunk, rengeteg hangversenyünk volt, és erre tette fel a koronát a koncertterem megnyitója.

Másra nem is nagyon tudtam odafigyelni. Persze átsétáltam néhányszor a megújuló tereken, de a szemem és lelkem mindvégig a Kodály Központra összpontosított. A Széchenyi térben egyébként éppen az tetszik, ami a hangversenyteremben, a meleg színek és a barátságos, harmonikus légkör.

Pinczehelyi Sándor Munkácsy-díjas grafikusművész így öszszegez:

– Azt hiszem, mindenki megtalálhatta azt az eseményt, ami közel állt a szívéhez. Nekem Jiri Pelcl iparművész kiállítása tetszett a legjobban, de dobogós a Bauhaus- és A Nyolcak tárlat is. Mégis inkább azzal kezdeném a beszámolómat: a legnagyobb örömet az jelentette, hogy az én életműtárlatom nyithatta meg a Zsolnay-negyedben a Pécsi Galériát. Úgy láthattam a mun-káimat, ahogy még sohasem, egy olyan bemutatóhelyen, amely méltó bármilyen képzőművészeti összeállításhoz. Ez történt tavaly, de a jövő ennél sokkal fontosabb.

A város rengeteg lehetőséghez jutott, amelyekkel ügyesen kell sáfárkodnia. Felírtuk a nevünket Európa kulturális térképére, és most rögzítenünk kell ezt a jelzést. Például két új nagygalériát is kapott 2010-ben Pécs. Szüksége van rá, ám csak akkor érnek valamit, ha megfelelő tartalommal töltik meg.

Stenczer Béla színművész úgy véli, a színház mind rekonstrukciós, mind produkciós támogatásban többet érdemelt volna a büdzséből. Ami viszont a projekt nyomán általánosan megvalósult, arról úgy fogalmazott, az ember örüljön annak, ami elkészült.

– Hogy milyen a minőségük? Még nem jutottam el sajnos sem a Kodály Központba, sem a Tudásközpontba, de az átalakított Széchenyi tér például nagyon tetszik. Bár itt szerencsésebb lett volna előbb eldönteni, hogy lesz-e járműközlekedés vagy nem.

Telerakták a teret KRESZ-táblákkal, s nem lehet olyan fotót készíteni hogy ne lógna bele egy-kettő. Másrészt hiányolom a kirakott kaspókról, a padokról a város brandjét, a Zsolnay-porcelánt. Ugyanakkor epedve várom a Zsolnay-negyedet, melynek még csak a körvonalai látszanak. A 2010-es programok tetszettek, de nem láttam benne a rendszert. Túl soknak tűnt az esemény, s nem látszott a fától az erdő.

Kiemelkedő események

Január 10.: EKF-nyitóshow
Március 15.–április 12.: Tavaszi Fesztivál (Mezzoforte, Rhoda Scott, Matt Bianco, King''s Singers)
Május 6–8.: Europe Mania (Parov Stelar, Mala Vita, Chicks on Speed)
Június 17–19.: Fishing on Orfű (Kispál-búcsú 1., Inspector Cluzo)
Július 13–18.: EFOTT (Kispál-búcsú 2., Tankcsapda, Ganxsta Zolee)
Július 5–11.: Rockmaraton
Július 31.: Goran Bregovic (ICWiP)
Július 13.: Seal-koncert
Július 4–10.: Cirkuszfesztivál
Augusztus 10.: Orquesta Buena Vista Social Club
Augusztus 4–8.: Ördögkatlan (Boban Markovic és Ruzsa Magdi)
November 4–6.: Balkán Világzenei Fesztivál
December 10.: Vengerov és Ránki Dezső koncertje
December 16.: Kodály Központ megnyitó
December 19.: Al Di Meola-koncert