Két héten át Pécs-Beach 2010 Bécsben

A homokos strandon napágyakon fekve koktéloznak a fiatalok, a kavicsos fövenyen kör alakú strandbár körül söröző csoportok hangoskodnak. A fürdés itt egész évben csak álca, bár a Duna pár lépéssel arrébb hömpölyög, s itt ömlik be a még barátságosabb Wien folyócska is, ám ez csak olyan nagyvárosi folyópart, örökre lehorgonyzott hajókkal.

A Strandbar Hermannban járunk, az osztrák főváros egyik legkedveltebb szórakozóhelyén, ahol a borult ég és a nagy szél ellenére is összegyűltek vagy kétszázan a hétvégén, s mint az egyik bennfentes megjegyezte, ha jó az idő, tízszer ennyien összejönnek. Ide költözött be két hétre Pécs múlt péntek este, mint Európa Kulturális Fővárosa, hogy a Collegium Hungaricum, a bécsi magyar kulturális intézet szervezésében meghódítsa a baranyai EKF-programoknak az osztrák ifjúságot.

Hogy megérkezett a Pécs2010 projekt, azt elsőre a művészi hordók, a másfél tucat különös szoborkompozíció jelezte. Illett a képbe ez a dizájn, miként az első fellépő, a pécsi Singas Projekt is hamar felvette a hely ritmusát. Vad baranyai dallamokból aztán bőséges lesz a választék, jön a MélyPécs elektronikus muzsikája, a Yazz Stereotype korántsem sztereotíp dzsesszzenéje, Takács Eszter, a Zagastic és a Neofolk pedig a műfaj más húrjait is megpengetik, miközben minden este pécsi és bécsi DJ-k adják egymásnak a stafétabotot.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Az osztrák fiatalok nyugágyakban koktélozva élvezték a magyar rockot
[/caption]

– Már akkor a bőröndömben volt ez a program, amikor januárban a Collegium Hungaricum élére kineveztek – mondja Méhes Márton, aki korábban a Pécs2010 művészeti igazgatójaként tevékenykedett.

Hamar kiderült az is, hogy ráfér a bécsi ifjúságra a tájékoztatás. A helyszínen öt mulatozó csoportot kérdeztünk meg, hogy mit hallott az EKF-programról, Pécsről, Vasarelyről vagy a Bauhausról. A mintegy húsz megszólalóból egy német társaságnak jelentett valamit a kultúrfővárosi cím, Essent ismerték, egyiküknek beugrott Isztambul is, Pécsről viszont azt sem tudták, hogy város vagy italféle. Pontosabban egy középkorú pár egyszer csak a fejéhez kapott: ja, az nem ott van Harkány mellett? Szóval elkelt a lézeres kivetítés a pécsi EKF-logóval, a bikafejjel, a tájékoztató szövegekkel, és talán a magyaros könnyűzenei bemutató is kedvcsinálóként hatott.

Két héten át a napsütés reményében tucatnyi koncert szól majd itt, felolvasóestet tart a Writers in Residence program két Pécsett járt írója, a gyerekeknek pedig homokdzsámiépítő versenyt szerveznek. DJ Bodo (Bodó Márton) azért még hozzáteszi (ő egyébként gyakran ad itt bulit), hogy a bécsi fiatalok nyitottabbak mint a magyarok, és az idősebb generáció is sokkal fogékonyabb a mai zenére. Lehet, hogy nem jön el a többségük Pécsre, de legalább elhelyezik a világképükben városunkat és a zenei kultúránkat.

Csak pár órás kitérő

Május 14-től május 30-ig tart a Pécs-Beach 2010, amelyet Bécs és a tartomány kulturális bizottságának elnöke, Ernst Woller nyitott meg. Kiderült, hogy Ausztriában az EKF intézménye a középkorosztály előtt közkedvelt, hiszen 2003-ban Graz, 2009-ben Linz töltötte be ezt a tisztet. A határon túli helyszíneket azonban ők sem igen ismerik. Fontos tehát a pécsi programokat népszerűsíteni, hiszen nem nagy a távolság, vonaton és autópályán is csak pár órás az út.

Méhes Márton pedig elmondta, hogy szerinte egészen más most Pécs hangulata, mint egy-két évvel ezelőtt. Ugyanakkor jól- esik neki, hogy a 2007-es tervezetből sok minden bekerült a 2010-es kultúrcsomagba.

Egyre gyakrabban nyitnak

Szalay Tamást, a Pécs2010 Menedzsmentközpont kulturális igazgatóját arról faggattuk, hogy mennyire bevált dolog a pécsi EKF-projektet ily módon népszerűsíteni.
– Egyre gyakoribb lesz, miután a külföldi magyar kultúrközpontokat koordináló Balassi Intézet az EKF büdzsé egy részére pályázatot írt ki, hogy ilyen promóciókat szervezzenek. A bécsi bemutató mellett a stuttgartiakat emelném ki, akik már három fesztiváljukon fogadtak pécsi kultúregyütteseket. Szerencsés gondolat, hogy mindez nem marad a kultúrintézetek falain belül. Így ugyanis az osztrákok és a németek is jobban a magukénak érzik a műsorokat, s kiderül, hogy itt valóban minőségi programokról van szó.