Psycho Mutants turné: át Franciaországon, Párizs felé

03.02. Flaine, 03.03. Nantes

Összesen több mint 2000 km 2 nap alatt, két nagyon különböző koncert.

Hétfőn reggel indulás 5-kor Bécsből, több mint 12 órát mentünk, a táj gyönyörű volt a Francia határ előtt, de főleg utána. Mentünk a Mont Blanc-n keresztül, gyönyörű hegyek, mint egy mesében...
A White pub-ba szerencsésen megérkeztünk, a stáb nagyon jófej volt velünk, bár a hely nem egy igazi koncerthelyszín. A technika minimál volt, kontroll-ládák például nincsenek - valahogy éreztük, hogy nem lesz az igazi, és tényleg nem lett az. A gitárosunk megbetegedett, (egész előző nap lázasan feküdt Bécsben), Zolinak elment a hangja már a koncert alatt, így kontroll nélkül még nehezebb volt. A "színpadon" elég nehezen indultunk be, a közönség is (80-100 fő) nagyon punyadt volt… Valahogy kellett volna érezni előre, hogy itt nem kellett volna fellépni. Éreztük, hogy fölösleges volt…

Három óra alvás után indulás Nantes felé (átmentünk egész Franciaországon), a hangulat - ami eddig nagyon jó volt köztünk - most sokkal feszültebb volt. Kezdtünk elfáradni a kevés alvástól. Aki nem vezetett, mind próbált aludni vagy valahogy pihenni útközben. Éreztük: igazábol csak egy jó koncertre van szükségünk az előző napi rossz élmény utan. Esetleg még pár óra alvásra…

Nantesba este 7 körül érkeztünk, végre egy igazi rock’n’roll klub. Egy 20 éves rock’n’roll discóról van szó, a hangulata olyan, mint a Ráknak volt valaha. Nagyon jó zene szólt már érkezéskor, profi stáb, profi hangosítás.  Zoli hangja is kezd visszajönni. Befut Renaud bátyám, aki tavaly pár koncertünket már látta, és akit az egész banda nagyon szeret. Sokat segített a helyi promóban.

Lassan meg is érkeznek az emberek. Korai kezdés (végül is kedd van, másnap dolgozik az ember), érződik már második-harmadik szám után, hogy bejön a zenénk, hogy a közönség tudja, miért jött el. Egyre közelebb jönnek az emberek, tancolnak is, Zoli is lemegy a színpadrol táncolni velük. A koncert végén nagyon nagy taps, ráadásnak 2 szám pluszba. Nem engednek lemenni, második ráadás, és egy harmadik is kell... Aztán elfogyott a repertoár...

Kellett egy ilyen koncert a nem túl jól sikerült tegnapi után.

Az egyetlen baj, hogy egy jó koncert után ritkán megyünk azonnal aludni. Ott sem történt ilyen. Sokan jöttek hozzánk beszélgetni, kérdezgetni, meghívni minket erre-arra, nagyon jófej volt mindenki.

Éjfél körül beültünk egy Afrikai étterembe, oda ment a stáb is, a hely tulaja, a technikusa és a pultoscsaj. Ott folytatódott a buli, az eredmény megint 3 óra alvás.

Mindjárt összepakolunk és indulunk Párizsba, ahol egy elég fontos fellépésünk van, egy jó kis klubban, egy új helyen.