Az élet sárgaköves útján

Az volt a szándékunk, hogy az öko-, maszkos, az uniós mesejátékok után most másféle, ismert, de mégis modern alapanyagot keressünk. Ezért választottam Dorka (Dorothy) meséjét – mondja a rendező, Steiner Zsolt.

Másfél évtizede nem játszották az Ózt Pécsett, ez ugyancsak mellette szólt. A gyerekdarabot azonban modern tartalommal töltötték meg, betömörítették 2x35 percbe, s nyolc szereplő játssza el. A színészeket illetően annyit mindenképp érdemes előzetesen kiemelni, hogy a Harmadik Színház mesejátszásába most visszatért néhány régi nagy név, így például Krum Ádám és Unger Pálma. Ugyanakkor Dorkát az a Fischer Lilian alakítja, akire legutóbb, mint fiatal tehetségre a Pécsi Nemzeti nagy sikerű darabjában, A nép ellenségében figyelt fel a publikum.

Nemcsak a díszletek, de a zenei vonal is vadonatúj. Bókai Zoltán szerzeményei dallamosak, de modern technikai effekteket is felhasználnak. Toto például rapelni fog, a gonosz boszorkány rocknagyi lesz, a Majomkirály swinget énekel. A tánckoreográfia – Spala Korinna munkája – pedig alaposan megdolgoztatja a szereplőket. Álom és valóság között mozog a történet, amit változó színekkel érzékeltetnek, és két forgó piramissal, valamint különleges neoncsövekkel hoznak létre, sőt, a különböző helyszíneket is fényhatásokkal határolják el. Mindezt kubista jellegű díszletekkel fokozzák, az aszimmetrikusan összerakott jelmezek pedig olyanok, mintha egy gyerek rajzolta volna.

A Harmadikban az Óz mesejáték filozófiai mélységet kap. A nagyobb gyerekek bizonyosan észreveszik majd, hogy ez a sárgaköves út az életen halad végig és a nagy küldetésbe torkollik, miközben a jók segítik, a gonoszok próbálják letéríteni a helyes irányból a főszereplőt. A varázsló meg egy bölcs pszichiáter, aki megfejti a szereplők tudatalattiját és levonja a tanulságokat.