Ellepték Kémest a tíz országból jött önkéntesek

Az önkéntesség az olyan, hogy jó dolgokat csinálunk, hogy jobb legyen a világ, és közben mi magunk is jól érezzük magunkat – ezt válaszoltuk egy ismerősünknek arra a kérdésre, hogy miért is jöttek önkéntes fiatalok szerte Európából a Baranya megyei Kémesre. S elég volt egy órát ott tölteni, hogy kiderüljön: mindhárom kis állítás igaznak bizonyul.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] Kovács Gábor (balra) kreatív-koordinátor, és Horváth Zoltán projekt-koordinátor (fotó: Fülöp Z.)
[/caption]

Kreatív műhelyekben folyik a munka

– Egy ERASMUS + pályázaton nyertünk pénzt, ebből tudtuk megvalósítani az idei programot – tudtuk meg Horváth Zoltántól, a projekt koordinátorától, aki született kémesi, ezért is tartja fontosnak a falu ilyetén megmozgatását. – Májusban itt voltak a partnerszervezetek csoportvezetői, közösen előkészítettük a nyári programot, s egy füst alatt be is mutattuk nekik a tervezett műhelyeket, a szálláshelyet és Kémest.

Több különböző kreatív műhely várja itt a fiatalokat. A hagyományos mesterségek műhelyben a vályogkemencék építését és vályogházak javításának praktikáját, valamint a szövőmesterség alapjait sajátítják el a résztvevők. A média- műhelyben rövid társadalmi célú hirdetések és analóg fotók készülnek a projekt témáihoz, az európai szolidaritáshoz és a menekültválsághoz kapcsolódóan. A dizájnműhelyben hagyományos motívumokra építve pólók és matricák készülnek a projekt témáinak kampányszerű népszerűsítésére.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] A kemencénél szükség van mindenki segítségére (fotó: Fülöp Z.)
[/caption]

Egymásról is nagyon sokat tanulhatnak

Mielőtt tüzetesebben is szemügyre vennénk a műhelyeket, sajátos ellenpróbát végzünk: megkérdezünk résztvevőket, ők hogyan látják belülről a programot.
– Izgalmas kaland lesz ez a két hét, ez már most, a negyedik napon látszik – mondja a szőke litván lány, Maija. – Én abban bízom, hogy egymást jobban megismerve a világképünk is árnyalódik, s egymástól is tanulunk.

– Különleges ez a kaland, ez vitathatatlan – árnyalja tovább a képet a portugál Diogo. – Már az is egy furcsa élmény volt, hogy a helyiek hogyan kezeltek minket. Persze, érthető a kezdeti távolságtartásuk, megérkezett egy rakat külföldi, rengeteg nyelven beszéltek, bábeli volt a zűrzavar. De aztán két nap után megszoktak minket, s most már azt látom, hogy nyitnak felénk. A műhelymunkák mellett ugyanis az is nagyon fontos, hogy az elfogadást és elfogadtatást a saját bőrünkön is megtapasztaljuk, tehát ne csak beszéljünk róla.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] Egyszerre ketten is dolgozhatnak a szövőgépnél (fotó: Fülöp Z.)
[/caption]Közösen idéznek történelmet

Körbenézünk aztán, folyik a munka a fotósoknál, az asztalon már előhívott képek, erős szociofotó mindegyik, de nincs megállás a szövőgépnél sem, s bár tippünk sincs, mi lesz a készülő valami, az biztos, hogy jól néz ki. A kemencénél sokan dolgoznak – ahogy a Vass Zoltán Értékmentő Alapítvány névadójától, Vass Zoltántól megtudjuk, az 1800-as évek végén minden vasútállomáson építeni kellett egy úgynevezett bakterkemencét, ennek a terveit vették alapul, ilyet csinálnak most. A munka is jó, de a közösségi élmény még jobb, mondja az egyik önkéntes. Nem vitatkozunk vele. Nincs is miért.