Új otthonra talált Pécsett a lelkész

– Hogyan kerül egy nyugdíjas amerikai lelkész Pécsre?
– Hosszú történet. Először 17 évesen jártam Európában, amikor egy nyáron át körbestoppoltam, és bele is szerettem. Azóta számtalanszor visszatértem, például tanulni vagy konferenciák miatt, meg előadóként is, ilyenkor mindig utazgattam is. Többször eljutottam Magyarországra is, és a nyugdíjaséveimet tervezgetve, mindent figyelembe véve ez az ország volt a legjobb lehetőség.

– Vannak családi kötődései is?
– Igen, a dédnagyanyám a pici gyerekeivel 1917-ben Magyarországról vándorolt ki az USA-ba, New Yorkban kezdtek új életet. Őt sajnos alig ismertem, de a nagymamámnál sokszor jártunk, imádtam a magyar ételeit. Viszont őket már amerikainak nevelték, a nyelvből nekem már végképp semmi nem jutott. Azóta igyekszem megtanulni, hogy tavaly júliusban ideköltöztem. A családi múlt jogán már jelentkeztem a magyar állampolgárságra is, augusztusban lesz a vizsgám, úgyhogy sokat kell tanulnom.

– Viszonylag régen itt él. Van olyan dolog, amit máig sem ért vagy nehezen tud elfogadni?
– Először nagyon furcsának tűnt, hogy az emberek nem igazán köszönnek egymásnak az utcán, pedig ez nem olyan nagy város. A magyarokat kicsit zárkózottnak láttam elsőre, de ma már értem, hogy miért tűnhet így. Igazából nagyon jó itt összejönni emberekkel, új barátokat szerezni. Csak egy példa: amikor a belvárosszéli kis lakásomba beköltöztem, meghívtam a szomszédaimat vacsorára. Szinte egy szót se tudtam magyarul, úgyhogy egy fordítóprogrammal próbálkoztam a telefonomon, de az sem igazán boldogul a magyarral, úgyhogy nagyon furcsa szavakat javasolt. De vicces is volt az egész helyzet, úgyhogy sokat nevettünk és csodás este volt, igazi barátok lettünk. Kicsit később tudtam meg, hogy abban az utcában senki nem emlékszik arra, hogy valaki is áthívta volna a szomszédait. Alig ismerik egymást, de én boldogan vállalom a bolond amerikai szerepét, aki vendégségeket rendez! Azóta már rendezvényeket is csinálunk az egyik apartmanházban, ahol összejön a társaság, mindenki hoz ételt és késő éjjelig beszélgetünk. Igazi öröm számomra összehozni az embereket.

– Mit szeret a legjobban Pécsben?
– Hogy itt erősen érezhető Isten jelenléte. Sok barátot szereztem itt, de egyikük sem az a hagyományosan vallásos, templomba járó fajta – viszont mind érez egy személyes kapcsolatot a Teremtővel. Egyikük úgy magyarázta, hogy ha felmegy a Havi-hegyi templom melletti parkba, ott van egy szikla, amire leülve belátja a várost. De nem a várost látja, hanem a rómaiakat, a középkort, a teljes történelmet – mert annak a hely különleges, szent. Én is elmentem oda, és éreztem, hogy hatalmas erő árad a földből és tudtam, hogy számtalan generáció tagjai ültek azon a kövön és mind imádkoztak... Az is sokat számít, hogy én egy hegyes vidéken nőttem fel, amire a Mecsek nagyon emlékeztet. Ezért is lehetett, hogy miután bejártam Magyarországot is (már sejtve, hogy itt a helyem), Pécsre is eljutottam és különös élményem volt. Először sétáltam itt, de mintha hallottam volna az Urat, ahogy azt mondja: „Peter, ez az új otthonod.”

– Akkor tehát marad?
– Egészen addig, amíg a mennybe nem megyek. Illetve, már most is úgy érzem, hogy ez egy darabka mennyország...

Világutazó lelkészként szolgál

Peter Fritsch (a családneve német gyökerekre utal) Redwood Cityben, San Francisco közelében született 62 éve. Élete során bejárta az államokat, élt a keleti parti rokonainál New York közelében is. A házasságából egy lánya és két fia született, két unokája is van.

Az Anglikán Közösséghez tartozó Episzkopális Egyház lelkészévé 1992-ben szentelték, a 30-as éveiben kezdett gyülekezetet szervezni olyanokból, akik nem jártak egyik templomba sem. Texasban és Massachusetsben is szervezett közösségeket, az utóbbi években az egyházon kívül gyakorolja a vallását – kurzusokat tart és konferenciákon ad elő a hitről, könyveket is ír az imádság témájában.

Nem tartja magát vagyonosnak, jó néhány évig azzal alapozta meg nyugdíjaséveit, hogy hagyatéki befektetések tervezéséhez adott pénzügyi tanácsokat. Az európai évekre azt tervezi, hogy a gyülekezet nélküli anglikán hívek utazó lelkésze lesz – ahová hívják, ott misét, esküvőt, temetést intéz. Így egyszerre szolgálhatja a híveket és kiélheti a szenvedélyét, az utazást.