A dél–koreai Jaeyoung Chang szerint Pécs nyugis város

– A Pécsi Tudományegyetem orvoskarának aulája jelenleg is tele van külföldi diákokkal. Úgyhogy vonatkozzon erre a helyzetre az első kérdés: összetartó ez a nemzetközi brigád?

– Hát, az biztos, hogy mindenki segítőkész, figyelmes, és nincsen semmi probléma azzal, hogy más országból jöttünk, hiszen itt mindannyian külföldiek vagyunk. De hogy van-e összetartás... Szerintem pont annyira, mint a magyar diákoknál. Arra gondolok, hogy vannak baráti társaságok, kisebbek, nagyobbak, de nincsen arról szó, hogy csak azért, mert külföldiek vagyunk, nekünk most össze kellene tartanunk, együtt mozdulnunk.

– A magyar diákokkal is jó a kapcsolat?

– Persze, teljesen. És alapvetően a pécsiekkel is, pedig amikor tavaly ősszel ideérkeztem, azt hittem, komoly nyelvi gondjaim lesznek. De nem igazán voltak: kis túlzással mindenki beszél alapszinten angolul.

– Tényleg így érzi? Merthogy nekünk ez új információ: eddig inkább azt hallottuk a külföldi diákoktól, hogy bizony vannak gondok a kommunikációval a hétköznapokban, gyenge a pécsiek nyelvtudása.

– Én ezt nem tapasztalom. Alapkifejezésekkel teljesen jól meg tudom értetni magam, ha meg rásegítek egy kis mutogatással, akkor pláne.

– És mi a helyzet a magyar nyelvvel?

– Attól készen vagyok. Totálisan távol áll a koreaitól, így nagyon nehéz nekem megtanulni. Egy éve vagyok itt, de alig tudok valamit. „Csak kicsit beszél magyar”, ezt mondjuk tudom mondani, sok helyzetben segített már. Mondjuk például az éttermekben azért jobb lenne, ha erősebb lenne a magyartudásom.

– Merthogy?

– Merthogy akkor el tudnám mondani, szépen, lassan, tagoltan, hogy az ételemet ne sózzák meg! Itt tényleg minden, de minden sós! Akármit eszem, minden el van sózva. Megérkeztem tavaly ősszel, elmentem egy étterembe, kértem egy gulyást, mert mindenki azt mondta, hogy ki kell próbálni. Azóta sem ettem: annyira sós volt az az első tányér én ízlésemnek, hogy ott is hagytam, és nem próbáltam újra sehol. Tudom, hogy jó a magyar konyha, mindenki ezt mondja, de szerintem a koreai konyhától, vagy legalábbis az én ízlésemtől nagyon messze áll. Azért persze szoktam éttermekbe enni, de nagyon odafigyelek arra, hogy mit kérek – próbálok a nemzetközi ételek közül választani.

– Emlékszik még az első élményére Pécsről?

– Persze. Nagyon meglepődtem, hogy milyen nyugis ez a város, és mi tagadás, a döbbenetem elég sokáig tartott. Azt hittem, azért nem indult be csak az élet, mert szeptember van, még nem érkezett meg minden diák ide. Aztán kiderült, hogy bizony megérkezett már mindenki, a nyugi nem ezzel függ össze, egyszerűen ez egy ilyen város. De amúgy nem olyan nagy baj, hogy nem pörög ezerrel a város – így legalább lehet a tanulásra koncentrálni.

– Azért ebben a mondatban érzek egy kis iróniát is...

– Nem, nem, tényleg így gondolom. Voltam többször Budapesten, nekem nem tetszett az, hogy gyakorlatilag állandóan buli van – és én nem azért jöttem ide a világ másik végéről, hogy egyik partiról a másikra menjek. Én itt tanulni akarok, és ha közben néha szeretnék kikapcsolódni, akkor itt, Pécsett is előbb-utóbb úgyis találok valami helyet, ahol megtehetem. Szeretek sétálni a Széchenyi téren, kicsit megfeledkezni mindenről – szerintem például az a hely tökéletesen megfelel erre.

Az egyetem hangulata a várost idézi meg

Ahogy cikkükben is írtuk, a dél­koreai Jaeyoung Chang immár második tanévét kezdi a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karán. Persze, két szemeszter után merész vállalás lenne az oktatás egészéről véleményt mondani – a fiatal diákot így csak arra kértük, arról meséljen, milyenek az órák, milyen a képzés.

– Nincs okunk panaszra. Érdekes, de én úgy érzem, az itteni oktatás pontosan olyan, mint Pécs városa: nyugis. És ez mondjuk pont az orvosképzésben egyáltalán nem baj. Igaz, hogy bőven van tananyag, amit el kell sajátítanunk, de tényleg nem hajtanak minket, kényelmesen tudunk haladni, nem kapkodva, nem elsietve. Persze, nyilvánvalóan itt is volna mit fejleszteni, mondjuk kapásból erre az elméleti épülettömbre ráférne egy komolyabb felújítás, de jelen körülmények között is tudunk tanulni. Angol nyelvű képzésre járok, az oktatóink jól beszélnek angolul, úgyhogy ezen a téren is minden rendben van.