Amerika helyett Pécset választotta

– Miért lett orvos?
– A szüleim is orvosok, mindketten nőgyógyászok, és résztulajdonosok egy teheráni magánkórházban. Szóval továbbvittem a családi hagyományt, ahogyan az Iránban sok esetben szokás, s ahogy két nővérem is.

– Vagyis jómódú családból származik, szinte bárhol tanulhatott volna. Hogyan került Pécsre?
– A nővéreim is Pécsett végeztek, az idősebbik a ’80-as évek végén érkezett. Szóba került, hogy az Egyesült Államokban tanulnak, de ott többen is ajánlották nekik a pécsi egyetemet, mondván, itt jó képzés van, és olcsóbb.

– A nővérei is itt élnek?
– Nem, ők mindketten Amerikában dolgoznak. A szüleim nem is értették eleinte, én miért nem mentem oda vagy Teheránba.

– És miért maradt?
– Elsősorban Tizedes György miatt, akit a világ legjobb plasztikai sebészének tartok, nem mellesleg jó barátnak és kollégának. Már elsős egyetemistaként megkerestem, mert érdekelt ez a terület, és azonnal a szárnyai alá vett. Na persze, ha nem szeretném ennyire Pécset, biztosan nehezebb lenne. Nagyon szeretem a város szépségét és nyugodtságát. Emellett számít, hogy mind a Da Vinci Magánklinikán, ahol az orvosigazgató általános helyettese vagyok, mind az egyetemen kiváló csapat vesz körül, olyanok, mint egy-egy kis család.

– A PTE-n a Nemzetközi Oktatási Központ igazgatóhelyettese. Úgy tudom, a külföldi diákok rendszeresen keresik önt emiatt ügyes-bajos dolgaikkal. Ráadásul állítólag ennyi iráni sem lenne itt, ha ön nem lenne. Ők hogyan kerülnek ide?
– Annak idején, amikor ide kerültem, jóval kevesebben voltunk külföldi hallgatók. Az egyik szószólójuk és szervező voltam, emiatt már az utolsó évben megkértek arra az egyetemen, hogy segítsem az itteni munkát. Én lettem az egyetem iráni kapcsolattartója is. Tudtam, hogy az irániakat a fogorvosi és a gyógyszerészeti szak is érdekelheti, felvetettem ezért, hogy induljon ezekből angol nyelvű képzés, és valóban sok az iráni hallgatónk, több, mint más magyar egyetemeken.

– Irigylik önt emiatt?
– Nem minden magyar egyetem örül a pécsi sikernek. Van is egy kis nem túl fair lobbi is a részükről Teheránban, elhintik időnként, hogy itt volt már lövöldözés, s hogy nem biztonságos a város. De engem ismernek ott, és sok itt tanulót is, és ők is jót mondanak Pécsről.

– Kik jönnek Pécsre Iránból?
– Alapos válogatáson keresztül érkeznek ide, általában nagyon jómódú családokból.

– Mikor keresik leginkább a külföldi hallgatók?
– Ha kapnak egy magyar nyelvű hivatalos papírt, például egy szolgáltatótól vagy egy postai értesítőt. Avagy ha kiderül, hogy átverték őket, vagy nem akarják visszaadni nekik a kauciót.

– Ízlenek a magyar ételek, tetszenek a magyar lányok?
– A magyar lányok nagyon szépek, nekem is magyar párom van, ő közgazdász. Imádom a magyar konyhát. Iránban a rizs a fő étel, és a húsokat is gyengéden fűszerezzük. Tizedes doktor úr imádja a csípőset, így én is megkóstoltam, és hát rákaptam az ízére.

– Min változtatna Pécsett?
– Jó lenne egy élményfürdő, egy jó wellness-szálloda és több angol nyelvű program, hétköznapokon is. Ma már jelentős részben a külföldi diákok szórakoznak esténként a városban. A mentalitáson is lehetne finomítani: sajnos nem ritka, hogy ha külföldi valaki, más árat számolnak neki.

A moziban is magyarul nézi a filmet

Dr. Reza Hemmati Teheránban született és ott is nevelkedett. Magyarországon van néhány szabály, amit nem ért. Egy ideje például nem vásárolhat nálunk autót (nem lehet tulajdonosa és üzembentartója) olyan külföldi, akinek vízuma van, pedig az irániak közül többen vettek volna autót Pécsett. További nehézség az iráni dákok számára, hogy Iránból nem lehet pénzt küldeni Magyarországra, az itt tanulók számára sem, ezért szüleik hoznak magukkal pénzt időnként. Innen sem lehet Iránba utalni, de a diákok szempontjából ez kevésbé érdekes. Bankszámlát pedig csak egyetlen pénzintézetnél nyithatnak.

Az interjú magyar nyelven készült, dr. Hemmati kitűnően beszél magyarul. Azt mondta, főképpen hallás után tanult, s négy-öt év kellett ahhoz, hogy tényleg megértse a magyarokat, és ő is ki tudja magát fejezni. Húszévesen, 1997-ben érkezett Pécsre. A magyar nyelv már Budapesten, a reptéren sokkolta. A b betűs szóról viszont azonnal tudta, hogy káromkodásféle, mert a taxis sokszor mondta, amikor láthatóan elégedetlen volt a forgalommal. Ma már itthoni újságokat olvas, és a moziban is inkább magyar nyelvű filmre ül be.