2013.11.20. 10:50
Hatalmas felüljáró helyett épült a pécsi alagút
Azon lehet vitatkozni, hogy a pécsi Kálvária-dombot átszelő alagút mennyire szép. A hasznossága viszont elvitathatatlan. Az építmény kevés újabb befektetéssel lehetne sokkal szebb, ám azzal kifejezetten jól jártunk, hogy nem az első tervezet valósult meg, ami egy hatalmas beton felüljáró lett volna.
A hetvenes években még a történelmi belvárost körülvevő fal mellett kívülről végig régi kis házacskák sorakoztak, és a Hunyadi út jobb oldalán, a mai alagút bejárata helyén is két ház állt. Ahol pedig most lépcsőn, gyalogosan lehet átvágni a Kálvária-dombon, ott a nyolcvanas évek elején egy igen meredek, 18 fokos lejtésű macskaköves út vezetett át. Ez az út a mai szervizút nyomvonalában haladt tovább az Ágoston tér felé – tudtuk meg az alagút egyik tervezőjétől, Dévényi Sándor építésztől. Aztán jött a nagy gondolat, a belváros forgalmát tereljék a falakon kívülre, így született meg egy körgyűrű ötlete, a mai Klimó–Rákóczi–Kálvária–Aradi Vértanúk útjának kialakításával, az alagút közbeiktatásával – mondta el Kistelegdi István, a másik tervező építész.
Arra azonban már kevesen emlékeznek, hogy eredetileg egy nagy fővárosi építőipari cég akart ide hatalmas felüljárót építeni, mely a domb tetején egy hét méter mély vágatból indult volna, a Hunyadi út fölött átívelve 23 méter szélesre és 120 méter hosszúra tervezték. Beton oszlopokkal a belváros fölé emelkedett volna, lóherelevél alakzatban a lehajtó sávokkal. Hatalmas vita alakult ki a két elképzelésről, lobbicsoportok jöttek létre, s végül azért döntöttek az alagút mellett, mert a műemlékvédelem is ezt pártolta, mondván, hogy kevésbé rombolja az összképet, arról nem beszélve hogy csaknem fele annyiba került, mint egy felüljáró.
Az alagút 1983–1985 között épült meg a Bányászati Aknamélyítő Vállalat kivitelezésében, 97 méter hosszan tízezer köbméter földet termeltek ki a munka során. Bevágtak a dombba egy széles csatornát, elkészítették a kibetonozott két oldalfalat és a födémrészt három ütemben, majd újra földet vittek az összedolgozott betonalkotmány tetejére.
Kistelegdi István építész úgy összegzett, ma is ugyanígy csinálna mindent, ahogy akkor, de sokkal jobban ragaszkodna a díszítő elemek elkészítéséhez.
Megnyílhatna egy gyalogút is a várfalon át
Az alagút két bejáratát eredetileg úgy tervezték, hogy Zsolnay-kerámiával burkolják be, sőt, két-két kőoroszlán is állt volna ott, de költségkímélő okokból a díszítő elemeket kihagytak a beruházásból. A tervezők szerint jelentősen javítaná a közlekedési objektum kinézetét a két, mintegy méter széles, háromnegyed környi felület Zsolnay-díszburkolata, mindezt azonban az elmúlt három évtized során senki nem tartotta fontosnak, holott kis befektetéssel jelentősen javítani, úgymond „pécsiesíteni” lehetne így az alagút összképét.
Volt a tervezőknek egy másik közönségbarát céljuk is. A Papnövelde utcai Modern Magyar Képtártól egy hangulatos gyalogutat lehetne indítani a várfalon át, az alagút tetején, a Kálvária-dombon keresztül, a Péter utcán fel a Pálosok templomáig. Itt is csupán egy apró utólagos beavatkozás szükséges: egy gyalogos kapuval kellene átvágni a történelmi városfalat.