A pápával és a dalai lámával is beszélt a pécsi tudós

– Hogy pihen a pécsi egyetem egykori rektora?

– Bár napjainkban minden az egyéni érvényesülésről szól, én mindenkor a kollektív munka híve voltam. Nemrégiben ennek szellemében megszerkesztettem harminc kutató egyedülálló művét Világföldrajz címmel, most pedig az ország húsz legjelesebb földrajztudósát szólaltatjuk meg interjúkötetben. Hetvenen felüli pályatársakat, a szakterület meghatározó alakjait, akiknek az élete a térség „társadalomföldrajzi” képét is megrajzolja.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] „Én mindenkor a kollektív munka híve voltam” – dr. Tóth József
[/caption]

– Égervölgyi otthona igazi magánmúzeum. Milyen ereklyéket őriz?

– Olyan tárgyakat, melyek például a dalai lámával vagy II. János Pál pápával való beszélgetésem emlékét őrzik. De akadnak nyomai annak is, amikor Kalasnyikov a dácsáján fogadott, vagy amikor Carl Lewis kilencszeres olimpiai bajnokkal megismerkedtem New Yorkban.

– No és vannak itt „életrevaló” kuriózumok is.

– Az udvaromban egy oszlopon a nagy világvárosok iránya és Pécstől mért távolsága van feltüntetve. Születésnapomon ugyanis többnyire kétszáz vendég fordul meg a házamban, őket igyekszem meglepni mindig valami újdonsággal. Népszerű a rövidital-kínálatom, mely félezer eredeti itókából áll, de a boroknak és söröknek is van külön szobája. A porta szakmai ékessége pedig a könyvtár, mely tízezer kötetes, kizárólag földrajzi munkákból.

A Viharsarokból jött

Dr. Tóth József 1940-ben született Cegléden. Ambrózfalván nőtt fel, Szegeden járt egyetemre, földrajz–biológia szakon végzett 1964-ben. Akadémiai kutatócsoportot vezetett Békéscsabán, 1984-ben került Pécsre a regionális kutatási központba. 1994-től a PTE-n egyetemi szintű földrajzi intézetet alakított ki. Nyolc évig volt rektor, 15 éven át a doktoriskola vezetője. Nős, két orvos fia van, József 50, László 48 éves.