Retro: Válságmegye, bányabezárás, mohácsi csoda

1991-ben Kurucsai Csaba (SZDSZ) politikus, Baranya megye közgyűlésének akkori alelnöke a következőket mondta:

- Nagyon speciálisan határozható meg a mi helyzetünk. Mi egy válságmegye vagyunk, méghozzá mostanában lettünk azzá az elmúlt három-négy évben. A tünetek még hat éve megjelentek, de Baranya megye ipari struktúrája specifikusan a kitermelő ágazatra orientált volt. Tehát itt a bánya volt meghatározó az ipari struktúrában, mind a szénbánya, mind az uránbánya. A fokozódó gazdasági nehézségek következtében pont ez a térség vesztette el szerepét, minden problémánk innen ered.

Régebbi eredetű gondjaink is vannak. Az 1950-es évek legelején a Jugoszláviával fennálló közel sem felhőtlen viszony azt eredményezte, hogy a jugoszláv határ menti ormánsági terület minden fejlesztésből kimaradt, s ennek átkos jegyeit mai napig is őrizzük. Infrastrukturálisan ez a térség rendkívül lemaradott. Ehhez most természetesen hozzá jön a bányavidék, tehát Komló, és Mázaszászvár problematikája - így megalapozott a válságmegye mindenképpen.

Természetesen azt is el kell mondani, és ezzel mindenképpen tartozunk az igazságnak, hogy vannak a megyének olyan térségei is, amely országos szempontból is példamutató mindenképpen, gondoljunk itt a Mohács és térségére, mezőgazdasági terméseredményeire. Ezek a szövetkezetek, gazdaságok amerikai szintű termésátlagokat produkáltak - de nem ez a jellemző sajnos, hanem az a két másik térség, amelyekről az előbbiekben beszéltem.

Krippl Zoltán, pécsi polgármester nyilatkozta a városról és jövőjéről:

- Bányászvárossá akarták tenni azt a várost, amelyik tradicionálisan kulturális, oktatási, idegenforgalmi centrum. Én úgy gondolom, hogy a bányászváros jellegnek helye van, de előre kell helyeződnie egy kulturális, oktatási, regionális ellátási központi szerepnek, ami mellett a gazdasági okok miatt arányaiban visszaszoruló súlyú bányászat is megmaradhat -, de ezt a súlypontot fel kell váltani.