Nagy Bandó András: Jó lenne, ha újra szokássá válna a köszönés

Orfűn a tóparti sétányon jövő-menők hozzák a tavaszt. Jobbára Pécsről érkeznek, kedvesek, mosolygósak, jókedvűek, magyar anyanyelvűek. És javarészt köszönnek. Köszönni nem kötelező, de tóparton sétálva jóleső. Mindenkit a napsütés hozott a partra, csupa derűs ember, és faluhelyen ballagnak. Próbálják meg, milyen egy ismeretlennek kimondani: jó napot! És milyen jó viszonthallani: szép napot! Jó sétát! Életem nagyobbik részét falun éltem le.

Senki mellett nem mentünk el köszönés nélkül. Még futás közben is ez a hajdan belém ivódott szokás mondatja ki velem: jó napot! Nem mormogva, érthetően! Mi lenne, ha újra szokássá lenne a köszönés? És ha már parti sétány: itt, a jó levegőn nagyon kell az életet adó cigaretta. Megértem. Csak a csikk ne maradna a sétányon! És onnan ne kerülne a tóba. Sokszor lehajolok értük, hogy félredobjam. De hajlott háttal nehéz kimondani, hogy jó napot!