Új kulturális igazgató júliustól az EKF élén

Szalay a kezdetektől részt vett az EKF pályázatelőkészítési, majd a szervezési szakaszában, az utóbbi időkben a külkapcsolatokkal foglalatoskodott. Egyetemi évei alatt szerkesztette a Szép Literatúrai Ajándék című irodalmi újságot, az Alexandra Kiadónak volt, a Pécsi Szemlének pedig jelenleg is aktív szerkesztője. Hamarosan irodalomtudományi PhD fokozatot kap.

Szalay Tamás úgy véli, valódi párbeszédet kell kialakítani a kultúra szereplőivel, fel kívánja venni a kapcsolatot a civil szervezetekkel, műhelybeszélgetéseket szeretne szervezni, és aktív részt kíván vállalni a pillérprogramok kidolgozásában. Fontosnak tartja a pályázatban hangsúlyos Balkán kapuja elnevezésű, déli szomszédainkkal közösen megszervezett kulturális kapcsolatrendszer kiépítését, és erős pillérprogramként történő megvalósítását.

Látványos dolgokat egyelőre nem ígér, de azt igen, hogy a nyár az aprómunka elvégzésének ideje, amely után megszületnek majd a kézzel fogható eredmények is. Úgy gondolja, hogy új kezdet időszakát éljük, és számára most a legfontosabb a hitelesség és a párbeszéd.

– Milyen szakmai előzmények után került erre a posztra?
– Egyetemi éveim alatt szerkesztettem a Szép Literatúrai Ajándék című irodalmi és bölcseleti újságot, amelyet a Virág Benedek Alapítvány adott ki, és ennek keretében irodalmi találkozókat szerveztünk. Legfőbb partnerünk a József Attila Kör volt. Magyar szakon végeztem Pécsett, de korábban katolikus teológiát tanultam. Diplomát ott azért nem szereztem, mert a postai úton továbbított diplomamunkám nyomtalanul eltűnt. Voltam az Alexandra Kiadónál is szerkesztő, a Pécsi Szemlének pedig 2003 óta vagyok szerkesztője. Most szerzek az irodalomtudomány területén PhD-fokozatot.

– Mikor került az EKF stábjába?
– Takács Józseffel rendszeresen focizunk, ő vetette fel egy alkalommal, hogy jó lenne létrehozni egy civil szervezetet az EKF-pályázat elnyerése érdekében. Természetesen ehhez szükség volt intézményi háttérre, így került a képbe a Tarrósy István által vezetett Európa Centrum Kht.

– Kik alkották a csapat gerincét?
– A pályázati kabinet négyfős volt, hármunkon kívül még Szokolai Zsolt fejlesztési szakértő dolgozott velünk.

– Önt a nemzetközi kapcsolatok szervezőjeként ismerik leginkább az EKF-en belül.
– Voltaképpen minden területtel foglalkoztam eleinte, de talán nyelvismeretem miatt valóban rám hárult a nemzetközi kapcsolatok szervezésének feladatköre.

– A kulturális igazgatói poszt miben különbözik a korábbi, művészeti igazgatóitól?
– Amikor a művészeti igazgató státusát létrehozták, amelyet Méhes Márton töltött be, még nem létezett a Művészeti Tanács. A jelen helyzetben a Tanács dönt a programokról. Az én feladatom tulajdonképpen az, hogy amit letettek az asztalra, azt megvalósítsam. Ezen túl, úgy vélem, hogy a kultúra fogalma jóval szélesebb körű, mint a művészeté, ennek szellemében kívánok tevékenykedni. Valódi párbeszédet kialakítani a kultúra szereplőivel, olyan hálózatokat létrehozni, amelyek a hosszú távú fenntarthatóságot segítik. Mert nagyon fontos ugyan 2010 sikere, de én az EKF-et olyan eszköznek tekintem, amely évtizedekre nyúló pozitív hatást gyakorolhat a város kulturális életére.

– Miként lehet ennek nekikezdeni?
– Fel kívánom venni a kapcsolatot a civil szervezetekkel, de nem csupán kávéházi beszélgetés szintjén, hanem olyan műhelybeszélgetéseket szeretnék szervezni, amilyenek két évvel ezelőtt abbamaradtak. Nyilvánvalóan meg kell vizsgálni, hogy milyen lehetőségek adódnak a pillérprogramokon belül és azokon kívül. A pillérprogramoktól nem szabad nagyon elrugaszkodni, mert félő, hogy arctalanná válhat az EKF. Ugyanakkor a pillérprogramok tartalmi munkájában is részt kívánok venni, ezek ugyanis erős kiindulópontok lesznek, amelyek markáns irányt határoznak meg. Fontos például a Balkán kapuját erős pillérprogramként behozni, ez az többek között, amire felfigyelhet Európa.

– Milyen tennivalók vannak ezen túl?
– Mindenképpen erősíteni szükséges a helyi értékeket, még a másodvonalat is. Felmérni a támogatott programok valódi értékét, kideríteni, hogy például országos szinten mit ér a helyi fotóművészet. De az is kiderítendő, hogy a nemzetközi mezőnyben az egyes helyi művészeknek vagy csoportosulásoknak milyen súlyuk van, ez az országimázs szempontjából sem mindegy, mert ebben az esetben Pécs egyenlő Magyarországgal. A külföldi szerepléseink során pedig nyilvánvaló, hogy éppen fordított helyzet áll elő, vagyis Magyarország egyenlő Péccsel.

– Mikorra várható munkálkodásának valamilyen felmutatható eredménye?
– Látványos dolgok egyelőre nem várhatóak, most az aprómunka elvégzésének ideje jött el, amely után megszülethetnek majd az eredmények is. A nyár intenzív szakmai egyeztetésekkel telik el, a pályázati tematikák előkészítésével. Úgy gondolom, új kezdet időszakát éljük. Számomra most a legfontosabb a hitelesség és a párbeszéd.

Művészeti vezetők kavalkádja az elmúlt két évben

Az EKF művészeti igazgatója posztjára az önkormányzat először pályázatot írt ki. Ennek eredményeképpen Pécs alpolgármestere 2006 szeptemberében be is jelentette, hogy Kőrösi Orsolyát, a Magyar Közigazgatási Intézet főtanácsadóját, a kulturális tárca volt helyettes államtitkárát javasolja az Európa Kulturális Fővárosa program művészeti igazgatójának. Később azonban váratlanul eredménytelennek nyilvánították a pályázatot, majd Tasnádi Péter kinevezte Méhes Mártont. Méhes 2007 őszén úgy látta, a kialakult körülmények között nem tud tovább tevékenykedni, és lemondott. Tavasszal Hiller István kulturális miniszter, a város és az EKF vezetése Művészeti Tanácsot hozott létre a koncepció kidolgozására és a pillérprogramok megalkotására. A programok levezénylése érdekében májusban Mészáros András, az EKF főigazgatója kinevezte Kiss Lászlót a művészeti divízió élére, aki azonban egy hónapnyi tevékenység után, június közepén közös megegyezéssel távozott, mondván, nem viseli el a rá nehezedő nyomást.