Koboldok, tündék és igaz mesék

A Harmadik Színházban  egy gyönyörű nyelvezetű Csongor és Tündéhez hasonló, de napjainkban született ifjúsági előadás látható, a Leánder és Lenszirom, míg a Bóbita Bábszínházban egy anya idézi fel a „Mikor én kislány voltam” időszakot, miközben több tanulságos, vidám történet is előkerül kesztyűs és rongybábokkal, különleges üvegfigurákkal megelevenítve.
Napjainkban az apróságokra a tévéből mindenféle harcos program zúdul rajzos és akciófilmes, vagy éppen kalandsorozatnak titulált változatban, szerencsére a városban két színház is ügyel arra, hogy az értékes irodalmi alkotások élőben is eljussanak az ifjúsághoz. A Bóbita idén 14 bábjátékkal, köztük több kötelező irodalmi mű átdolgozásával (Gulliver, Parsifal, Candide) jelentkezik, a Harmadik pedig jó szokásához híven nagyszínpadi meseelőadásokkal (idén három darabbal) igyekszik a műfaj gyöngyszemeit felvillantani. 
A Leánder és Lenszirom elsőre mintha a Harry Potter és a Gyűrűk ura nyomdokain járna, mert lépten-nyomon koboldok és tündék tűnnek fel benne, s meg kell küzdeni többek között az illem, kellem, jellem és bájpalota gonosz királynőjével is. A rendező Steiner Zsolt – akinek Meseurópa és Keszekusza előadása után stílszerűen ez itt a „harmadik” meserendezése, és mindhárom műsoron lesz az évadban – azonban úgy fogalmaz, sokkal inkább a Csongor és Tündével párhuzamos a tartalom. Mert itt is két fiatal szerelmes elválásáról majd viszontagságos egymáskereséséről van szó, ahol a szolgák, Bogyó és Csibecsőr is megjárják a maguk kálváriáját, míg végre természetesen mindannyian megtalálják a boldogságot. Utóbbi szerepeket 14-16 évesekre bízták, hogy Dargó Gergő és Fischer Lilián hiteles diákszerelemmel keltse életre a fiatalos érzelmeket a közönségben. – Ezt a mesejátékot romantikus drámaként értelmeztük – mondja a rendező –, nincs benne tánc, a muzsika is filmzeneszerűen erősíti a több szálon futó cselekményt. – A cél az volt, hogy kiemeljük a gyönyörű mondatszerkezeteket, a szépirodalmi szöveget, mely az emberi kapcsolatok, a barátság, szerelem értékét igyekszik a régi rangjára emelni. 
Három síkban zajlik a játék, az emberi szereplők mellett óriási bábok jelenítenek meg állatokat, a mocsári szörnyet pedig árnyalak kelti életre. A színészek soraiban két új arccal találkozhatunk a főszerepekben, a profi hegedűs Bogárdi Alízzal, és a nagyszínházi kórustag Götz Attilával. Alíz a zenei pálya előtt már Júliát is eljátszotta Shakespeare darabjában, Attila pedig a musicalek állandó vendége, de korábban Békéscsabán drámai hősöket is alakított, vagyis mindkettőjüknek nagy visszatérés ez a prózai vonalra. A díszlet, és a ruhák, Aradi Zsóka kreációi igen egyszerűek, hogy ne vonják el az ízes szövegről a figyelmet, de a mai kosztűmök azért kapnak egy kis reneszánsz színezetet. Szilágyi Andor mesejátékát (az író-rendező közben átugrott a filmszakmába, a napokban mutatták be országszerte Mansfeld című alkotását) eddig hazánkban csupán három helyen (Budapest, Szolnok, Nyíregyháza) állították színpadra, pedig a költői fogalmazás, a mozgalmas cselekmény még a középiskolásoknak is igen élvezetessé teszi a szerelmetes mesét. Olyannyira, hogy a pécsi játék még el sem készült, de már bejelentkezett az előadásra Paks, Siófok, és a budapesti Thália Színház is.

Humoros történetek apróságoknak

A legfiatalabb közönséghez szól a Bóbita új premierje, a Mikor kislány voltam bábjáték. A kamaratermi darab mottója, hogy az apró gyerkőcöknek mindig vidáman telnek a napjai, fiúcskák és leányok furcsa kacagtató mesékként élik meg mindazt, ami körülöttük történik. Családi előadás ez, mondja Bartal Kiss Rita, a bábjáték tervező-rendezője, a három meséből összeállított sorozaton mindenki jól szórakozik. A keretjátékban édesanya és leánya – aki maga is nagymama már – emlékezik az ifjúkorra, miközben megelevenednek a felidézett történetek. Három abszurd mesét játszik el a két szereplő, Illés Ilona és Újvári Janka kesztyűs- és rongybábokkal, valamint különböző formájú üvegpalackokkal. A mesék közül a legismertebb a Molnár fia és a szamara. Ebben a ki-kinek a hátára ül elmélkedő játékban az emberi előítélet fonáksága fakasztja mosolyra az embert, de a Mindennapra egy mese kötetből előkerül a rendőrt és a legyecskét, továbbá az üvegpalack-figurákkal „megszemélyesített” Putputput mese is. Az 50 perces bábelőadás fő erényét a helyzetkomikumokon túl a nyelvi humor jelenti, mely nemcsak az óvodás korúaknak, de az őket elkísérő szülőknek, nagyiknak is élvezetessé teszi az itt töltött időt.