Bundabotrány Baranyában: bő húsz perc alatt tizennégy gólt lőttek

Sokak számára a bundabotrány egyenlő a sportfogadási csalással. Többnyire igazuk is van, de akadnak ritka kivételek is, amikor nem feltétlenül az anyagi érdek volt elsődleges egy-egy mérkőzés eredményének befolyásolásánál. Ilyen volt az 1968 novemberében lejátszott Mágocs–Bóly Baranya vármegyei I. osztályú labdarúgó-mérkőzés, ahol a 64. perc után mindkét csapat azért „hajtott”, hogy minimum 14 gólos vendéggyőzelem szülessen, csak azért, hogy nehogy a Pécsi Porcelángyár jusson fel az NB III.-ba. Az eseményeket a FourFourTwo magazin 2011-es számában idézte fel. 

Akkoriban tavaszi-őszi lebonyolítású bajnokságokat rendeztek, és az 1968-as bajnokság végén a záró forduló előtt az élboly így festett: a Pécsi Porcelángyár állt a tabella élén 45 ponttal és 58–19-es gólaránnyal, a második az ugyancsak 45 pontos Bóly volt (47–17), a harmadik pedig a 44 pontos Mágocs (55–77). A pécsiek a már kiesett Vajszló otthonában léptek pályára, míg a másik két bajnokesélyes Mágocson játszott egymással. A baranyai szövetség persze gondoskodott arról, hogy a sportszerűség jegyében egy időben kezdődjenek a meccsek, de ezt a gyakorlatban nem sikerült megvalósítani, mert Vajszlón is csak nyolc-kilenc perces késéssel tudták elkezdeni a meccset, ám az igazi cirkusz Mágocson volt, ahol a bólyiak intézője, Tárnoki Lajos „véletlenül” az autóbuszban felejtette a játékosok igazolását, aztán a félidőben újabb hét perccel növelte a késést a két csapat, s ezzel több mint 30 perccel később ért véget a vajszlói meccs, mint a mágocsi. 

A FFT-nek dr. Czinege Imre, a Mágocs korábbi játékosa mesélt részletesen a szürreális meccsről, amelyen nézőként volt jelent. Mint elmondta, a mérkőzés a 64. percben járt, az állás 0–0 volt, és ekkor érkezett az autós hírnök jelentése, aki a pályától négy kilométerre lévő postahivatalban telefonon várta a másik meccs fejleményeit: a Porcelángyár 4–1-re győzött Vajszlón. Ezzel tehát eldőlt, hogy a Mágocs már nem lehet bajnok, a Bóly pedig csak akkor – saját számítása szerint –, ha 14 góllal győz. És akkor jött a „csoda”, mindkét szurkolótábor elkezdte hevesen biztatni a bólyi csapatot, amely az utolsó 25 percre valósággal „megtáltosodott”, nekilátott ledolgozni a 14 gólt, és a játék képe alapján hamar egyértelművé vált, hogy ez sikerülni is fog. Szinte percenként potyogtak a gólok, a mágocsi védők a kapussal az élen hirtelen nagyon előzékennyé váltak, és olyan futballtörténeti kuriózumnak is szemtanúi lehettek a nézők, hogy egy tizenhatoson belüli műesés után a hátvéd kérte számon fennhangon a játékvezetőtől az elmaradt büntetőt!

– A bíró persze nem esett a feje lágyára, ő is tudta, mi az ábra, úgyhogy nyolc nullánál meg is kérdezte az egyik bólyi játékost, hogy mennyi kell még? – idézte fel dr. Czinege Imre. – Vecsere János játékvezető azért minden tőle telhetőt megtett, két nyilvánvaló lesgólt is érvénytelenített, de az erre válaszként rúgott két öngól ellen már ő sem tehetett semmit. A partjelző még nála is konokabb volt. Ő hat nulla után szólt a bírónak, hogy ezt nem csinálja tovább, és egyszerűen eldobta a zászlót. Mi meg kiabáltunk be neki a vonalon túlról, hogy vedd fel, azért vagy ott, hogy lengess!

Bundabotrány: hat gól is elég lett volna

Hovatovább, kiderült, hogy a bólyiak nagyon elszámolták magukat, hiszen 1970 előtt pontegyenlőség esetén még nem a gólkülönbség, hanem a gólarány döntött, és elég lett volna hat gólt is rúgniuk. A 14. gólt után végül a bírónak is elege lett, és a 86. percben komolytalan játék miatt lefújta a meccset. 

A Baranya Megyei Labdarúgó-szövetség a mérkőzés másnapján vizsgálatot indított, a 14–0-s végeredményt megsemmisítette, további két-két büntetőpont levonását rendelte el, majd a pár napos vizsgálat után mindkét csapatot vétkesnek találta, és visszasorolta a megyei II. osztályba.

Aztán az 1969-es bajnokságot mégis ugyanebben az osztályban kezdte meg a két csapat, a szövetségnek sikerült olyan megoldást találnia, amellyel megmentette őket a kizárástól. A Dunántúli Napló 1969. január 20-án számolt be arról, hogy „példás ítélettel” végleg lezárták a bundaügyet. A két fél fellebbezése után a meccset 0–0-val könyvelték el, de egyik csapat sem kapott pontot, és a két-két pont levonás helyett 10-10 pont levonással büntették az egyesületeket.

Emellett a mérkőzés jegyzőkönyvében szereplő valamennyi focistát eltiltottak az 1969-es szezon három-három bajnoki, illetve kupamérkőzéséről, oly módon, hogy minden fordulóban csapatonként két-két kijelölt játékosnak kellett az eltiltását letöltenie. Ezen kívül Sándor Lajos bólyi edzőt négy, Szécsey Zoltán másodedzőt egy évre felfüggesztette a fegyelmi bizottság, továbbá Haier Ádám bólyi szakosztályvezetőt és Tárnoki Lajos intézőt három-három, Mosticzka Ferenc elnökhelyettest pedig egy évre eltiltotta minden sportvezetői tevékenységtől. 

A mágocsiak közül ketten kaptak büntetést, Tombi János intéző egy évig nem folytathatott sportvezetői munkát, Gyimesi József elnök pedig írásbeli figyelmeztetést kapott. Az ő vétkük az volt, hogy kiderült, a meccs előtt találkoztak a bólyi vezetőkkel, és egyeztettek a lehetséges forgatókönyvekről. A vizsgálat így hiába tárta fel, hogy a tsz és az állami gazdaság vezetői személyesen készítették elő a megegyezést, a balhét a sportvezetők és részben a játékosok vitték el. A csapatok kizárását pedig az indoklás szerint azért vonta vissza a bizottság, mert „nem látta indokoltnak, hogy néhány felelőtlen sportvezető magatartása miatt a megye két nagy községe sportéletének fejlődését gátló kollektív büntetést” kapjon.