Búcsúzunk Bencsik Vilmostól

Szerencsés vagyok? Szerintem igen. Én még láttam élőben játszani annak idején, az évekre már nem emlékszem,  nem tegnap volt, az biztos. Felrémlenek a labdarúgó pályafutása kapcsán a komlói színekben elért gólok, a beadásából esett találatok, ám leginkább a pécsújhegyi meccsek jönnek újra elő, az ottani legendás pályán. Máig azt hiszem, hogy a túlsó, keleti szögletzászló körüli füves játéktér lejtett egy kicsit, mert a szemközti lelátóról alig lehetett látni, hogy mi történik arra felé. Aztán egyszer csak érkezett onnan egy pontos beadás, merthogy Bencsik Vilmostól nem volt idegen az ilyesmi. Ezekből persze rendre gólok születtek.

A bal lábáról elhíresült futballista Dunaföldvárról indult, később focizott a Pécsi Bányászban, Komlón, a PMSC-nél, Mohácson, Véménden, Vajszlón. A komlóiak színeiben győztes gólt lőtt 1971-ben a jugoszláv fővárosban, a Crvena Zvezda elleni nemzetközi kupamérkőzésen. Az MLSZ adatbázisa szerint 105 NB I-es bajnokin szerepelt, ezeken 14 gólt ért el. Visszavonulása után 1981-ben játékvezetői vizsgát tett, bíróként is közreműködött. Szövetségi ellenőrként is tevékenykedett. A veterán fociban is számíthattak rá, egy évtizeden át a PMFC vezetőjeként ténykedett. Kipróbálta magát a vendéglátásban is, több pécsi (azóta már megszűnt) búfelejtőben dolgozott, utoljára a 100 éves Borozóban.