Új életet kezdett, de visszatérne a pályára Városi Viktor

Ausztriában vett részt akadémiai képzésen, onnan tért vissza Pécsre. Megfordult a magyar élvonalban, illetve a második osztályban egyaránt. Simán megütötte a mércét, mégis, szinte egyik napról a másikra tűnt el a nézők szeme elől. Ráadásul nem is egy sérülés parancsolta le a játéktérről.

– Bár ezer szállal kötődöm Pécshez, játszottam a PMFC-ben, legutóbb mégis Dorogon voltam igazolt futballista, az NB II.-ben – idézte fel kálváriája kezdetét Városi Viktor. – Éreztem, hogy sokkal fáradékonyabb lettem, mint korábban. Emellett a combomban négyszer is legalább két centiméteres izombeszakadást észleltem. Tudtam, valami nincsen rendjén a szervezetemben.

– Erre találták fel az orvostudományt!

– Szakemberhez fordultam, részletes orvosi vizsgálatoknak vetettek alá. Megállapították, hogy a testemben általános gyulladás van jelen. Meg is kezdődött a kezelés, de hiba csúszott a dologba.

– Rossz gyógyszert kapott?

– Nem, nagyon is jót, de sokkal többet, mint ami indokolt lett volna. Antibiotikumot szedtem, de négy kúrán estem át. A dolog még rosszabbra fordult, mint amire számítani lehetett. A belsőmben szinte minden korábbi egyensúly felborult. Még a maradék erőm is elillant, ráadásul az étkezési szokásaimat is teljes mértékben át kellett alakítanom.

– Mekkora pofonnak érezte mindezt?

– Hatalmas ütés ért lelkileg. Azért a fociba korábban beleöltem majdnem két évtizedet. Ehhez képest egyik pillanatról a másikra a partvonalon kívül találtam magamat. Senki sem szereti, ha elveszik a kedvenc játékát.

– Teljesen összeomlott?

– Az a pillanat azért szerencsére nem érkezett el. Végiggondoltam a lehetőségeimet. Elvégeztem egy személyi edzői tanfolyamot, emellett egy táplálkozástudománnyal foglalkozó szakmát szintén kitanultam. Magamnak is szükségem volt rá, aztán a hallottakat akartam több ágon is hasznosítani. A korábbi megtakarításaimat befektetve létrehoztam Pécsett egy edzőtermet. Családi segítséggel szerencsésen be is indult. Fontos volt talpon maradni, de nem csak anyagilag. Megértettem, bármikor becsaphat a villám, majd bárki ott állhat dermedten, védtelenül.

– Végleg elveszítette a labdarúgással kapcsolatos álmait?

– Dehogy! Éppen ellenkezőleg, megacélosodva készülök a visszatérésre. Egyéni felkészüléssel, illetve labdás gyakorlásokkal próbálom magamat ismét felépíteni, de nem siettetek semmit. Az NB III.-ban akarok újra belevágni a futballba. Idővel eljöhet majd az osztályváltás, mert nem felejtettem el a sportágam alapjait. Néha kimegyek Újmecsekaljára, nézem a fiúkat, de nagyon fáj a szívem. Főleg, amikor a szurkolók érdeklődnek a sorsom felől, akkor vagyok bánatos. Ami csak akkor múlhat el, ha mezben újra kifuthatok bármelyik stadionba, a kezdés előtt.