Nem akarta megszakítani a családi hagyományt

– Miért döntött a kosárlabda mellett?

– Nagypapám, Varasdi János egészen negyvenéves koráig játszott a PVSK-ban, és édesanyám is kosárlabdázott, én pedig semmiképp sem akartam megszakítani ezt a családi hagyományt – árulta el lapunknak a tizenöt éves Habling Lara, a Rátgéber Akadémia utánpótlás-válogatott kosárlabdázója. – De természetesen maga a sport is nagyon tetszett, így nem volt kérdés, hogy én is ezt az utat válasszam.

– A nagypapa el szokta látni jó tanácsokkal?

– Tanácsokat ad, biztat, a nehezebb mérkőzések előtt lelkesít, és amikor csak tud, a jelenlétével is támogat. Nagyon nagy hatással van rám, tapasztalatával és támogatásával rengeteget segít nekem.

– Mire a legbüszkébb eddigi pályafutása során?

– Talán arra, hogy tavaly, egy évvel fiatalabbként részt vehettem az U16-os Európa-bajnokságon. Már az is óriási büszkeséggel töltött el, hogy bekerültem nyáron a válogatott keretébe, de amikor megtudtam, hogy utazom a csapattal a litvániai Eb-re, az hihetetlen érzés volt. Végül a hetedik helyen végeztünk, és rengeteg élménnyel gazdagodtam.

– Nemrég nyitotta meg kapuit új otthonuk, a Nemzeti Kosárlabda Akadémia. Milyen pluszt ad egy ilyen közeg és egy ilyen létesítmény?

– Nagyon nehéz összefoglalni, hogy mi mindent kaptam eddig tőlük. Az akadémián mindenki szemében azt látom, hogy a kosárlabdáért él, és ez egy olyan lökést tud adni, ami már számos mérkőzésen győzelemhez segített minket. Az edzésmunka és az egyéni képzések kiemelkedőek, állandóan lesik a kívánságainkat, s emellett emberileg is mindenkire odafigyelnek, ami nekem egy rendkívül fontos szempont.

– Három fronton is helytáll egy héten, hiszen a kadett, a junior és a felnőtt NB I. B-s csapatnak is tagja. Nem fárasztó?

– Nem mondom, hogy nem vagyok fáradt, de én nagyon örülök neki, hogy ennyit játszhatok. Az átállás, ami egy kicsit nehezebb, hiszen mindhárom csapatban más-más a szerepem. Ha a felnőtt bajnokságban lépek pályára, akkor a védekezésre, ha a fiatalabbaknál, akkor a támadásra kell jobban koncentrálnom. A kadett gárdában pedig a vezér szerepét kell betöltenem, ami szintén egy szép feladat.

– Milyen pályát szeretne befutni?

– Nagyon szeretnék valamikor a közeljövőben bemutatkozni a PEAC-Pécs élvonalbeli csapatában, idővel pedig egy olyan játékossá válni, akire lehet számítani. Az év elején már volt lehetőségem velük edzeni, remélem elnyertem a stáb tetszését, én nagyon élveztem a tréningeket. Emellett külföldön is kipróbálnám magam, de az még odébb van.