A népművészet képes gyógyítani? – Pedagógusokat, művészetterapeutákat várnak Pécsen

Platthy István a Gyermekvédelmi Központ Baranya Vármegye művészetterapeutája, a Csontváry Képzőművészeti Stúdió vezetője. Célja, hogy előadásán minél több pedagógus, tanító, illetve rajzot és vizuális kultúrát oktató művész megismerje a népművészet motívumaiban rejlő kiaknázatlan kreatív lehetőségeket.  „A természet örök változása bennünk áramlik" című előadást a Magyar Művészeti Akadémia Pécsi Regionális Munkacsoportja és a Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Akadémia Bizottsága szervezi. A program elején dr. Andrásfalvy Bertalan, Széchenyi-díjas néprajzkutató videós köszöntőjét hallhatják, az előadást pedig dr. habil. Hegyi Csaba festőművész, a PTE Művészeti Karának dékánhelyettese, az MMA köztestületi tagja zárja.

Platthy Istvánt kérdeztük a népművészet mai pedagógiai lehetőségeiről.

– Van létjogosultsága a népművészetnek a 21. században?
– A mai kor fiataljai előtt hatalmas vizuális információhalmaz tornyosul, amitől egyre inkább gyérül a belső képzeleti világuk. Sokan azonnal az internethez nyúlnak ötletekért. A népművészet egy egyszerűbb, tiszta vizuális világot nyújt, ami síkban mozog, így könnyebb vele dolgozni, nem szükséges hozzá bonyolult ábrázolási készség. A népművészeti formák egyfajta mankót jelenthetnek, amellyel elindulhatnak, és amihez később személyes tartalmakat adhatnak hozzá.
– Mit szeretne elérni a népművészeti motívumok pedagógiai alkalmazásával?
– Egyfajta szemléletváltást, ami arra ösztönzi a tanárokat, hogy a népművészeti motívumokat ne csak másolandó mintaként, hanem ihlető forrásként használják, amelyek új, személyes alkotások megteremtésére sarkallhatják a fiatalokat. Amikor a diákok saját érzelmeiket viszik az alkotásokba, a motívumok mélyebb jelentéssel telítődnek. A rajzon megjelenő érzelmek felismerése pedig fejleszti az érzelmi intelligenciát. A művészi munka által elindított, reflexív folyamat a viselkedés szabályozását is segítheti.

A népművészet formai lehetőségei segíthetnek kibontakoztatni a kreativitást

– Látható-e fejlődés a hosszútávú művészeti munkában?
– Egy korábbi példát említenék, az érintett beleegyezésével. A művészetterápiás foglalkozások során egy gyermekotthonban élt növendék az „aranyat izzó augusztus” ábrázolásain eleinte görcsösen kapaszkodott a napkorongba – így fejezve ki erős szeretetéhségét. Mivel éveken keresztül foglalkoztunk a hónapokhoz kapcsolódó szimbolikával, a rajzokon nyomon követhető volt, hogyan oldódott fel ez a görcsös szorítás, s vált egyre önállóbb személyiséggé.
– Miért épp népművészettel foglalkozik?
– Édesapám az egykori pécsi rajz tanszék vezetőjeként már az 1950-es évektől azért küzdött, hogy a népművészet helyet kapjon a tanárképzésben és az iskolai pedagógiában, ez a kommunizmus idején nagy kihívást jelentett. Összeállított egy diasort, majd 1972-ben tankönyvet írt a rajztanári képzésben való népművészeti oktatásról, amelyet hat év után sikerült kiadni. Generációk tanultak ebből, ám az elmúlt tizenöt évben sajnos újra eltűnt a népművészet a rajztanárok képzéséből. Egyedül a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán viszik tovább e hagyományt, Hegyi Csaba vezetésével.