2024.07.30. 12:00
Az eltűnt szigetvári zsidóság emlékét kutatja Borjáti Balázs
„Egy eltűnt közösség nyomában. A szigetvári zsidóság öröksége a 21. században” címmel jelent meg Borjáti Balázs PhD hallgató tanulmánya a Janus Pannonius Múzeum évkönyvében. A fiatal kutató évek óta foglalkozik a baranyai, különösen a szigetvári zsidóság történetével. Most a múzeum weboldalán bárki elolvashatja Borjáti Balázs átfogó írását.
Borjáti Balázs a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Interdiszciplináris Doktori Iskola PhD hallgatója. Két éve több alkalommal tartott helytörténeti emléksétát Szigetváron a helyi várbaráti kör szervezésében, ahol az egykori zsidó otthonok nyomába eredtek. Nagy népszerűségnek örvendtek ezek az alkalmak, amelyeket később a szigetvári zsidó temető közös, önkéntes rendbetétele követte.
Borjáti Balázs most a Janus Pannonius Múzeum évkönyvében publikálta tanulmányát „Egy eltűnt közösség nyomában. A szigetvári zsidóság öröksége a 21. században” címmel.
A múzeum weboldalán is elérhető írásból megtudhatjuk, Szigetváron egykor jelentős zsidó közösség élt. Amint Borjáti leírja, egykor a település lakosságának 10-15 százalékát tette ki a zsidóság, akik aktívan részt vettek a helyi gazdasági, társadalmi és kulturális életben.
Szigetvár izraelita közösségének tagjai a kereskedelem és az ipar területén, valamint az értelmiségi pályákon is jelen voltak, anyagi helyzetük sokféleséget mutatott, voltak köztük nincstelenek és gazdagok egyaránt.
Borjáti Balázs tanulmánya áttekinti a szigetvári zsidóság történetét
A második világháború során azonban, a szigetvári zsidó közösség, amint arra a kutató írásában rávilágít, megsemmisült.
Tárgyaik eltűntek, emlékezetük megfakult, örökségük egy része azonban ma is létezik: itt maradtak azok az épületek, ahol egykor éltek, dolgoztak, imádkoztak: a lakóházak, üzletek, a rabbiház, és a zsinagóga. Ahhoz, hogy emlékezetük újra élővé válhasson, az embereknek meg kell ismerniük a múltat
– áll a kutató tanulmányában.
A szövegben ismertetett épületek között olvashatunk az egykori zsinagógákról is.
Az 1821-ben alapított hitközség első zsinagógájának pontos helye nem ismert, de valószínűleg a kanizsai városrészben állt. A közösség később a belvárosba települt át, ahol újabb zsinagógát építettek. A feladattal Pilch Andor pécsi építészt bízták meg.
A szigetvári zsidóság legnagyobb tragédiája a zsinagógához is kapcsolódik. 1944. április 26-án ugyanis ide terelték össze Szigetvár zsidó lakosait a deportálás előtt.
– írja Borjáti.
Dr. Kertész László orvos feleségével és lányával együtt mérget vett be, ott haltak meg a zsinagógában. Steiner Miklósné Mauthner Rózsi terhes volt, amikor az izraelitákat összeterelték, gyermekét az imaházban szülte meg.
– olvasható a tanulmányban.
A haláltábort nagyon kevesen élték túl, közöttük is alig akadt, aki visszatért a városba. A zsinagóga elhagyottá vált, az 1960-as években könyvtárrá alakították.
– Sajnos nem csak a belső tér veszett oda, hanem az imaház külső díszítményeit is leverték, nyíláskiosztását módosították. Az épület jelenlegi állapotában, szocialista modernista stílusúra átalakítva már nem képvisel olyan jelentős építészeti értéket, mint előtte – fogalmaz Borjáti Balázs, akinek teljes tanulmánya a Janus Pannonius Múzeum évkönyvében olvasható.
