2024.04.01. 16:40
Populáris táncbetétek szabdalták a drámaian mély népi-jazz-klasszikus zenét
Egyetemista éveim egyik legnagyobb zenei felfedezése (melyet aztán hatalmas országos vita követett) a Panta Rhei együttes Bartók feldolgozásokként készült progresszív rock zenéje volt. Egy kicsit a magyar Emerson Lake and Palmernek érezte ezt a zenekart és muzsikát akkor az ifjúság, de a Bartók örökösök nem hagyták, hogy a zene lemez formájában is megjelenjen. Nos, a múlt hétvégén Pécsett hallott Modern Art Orchestra újabb Bartók feldolgozásai (15 magyar parasztdal) számomra visszahozta ezt az élményt.
A fotón Mácsai Pál látható, képünk illusztrációként szolgál.
Fotó: Pannon Filharmonikusok
Az egyetlen hiba az volt a koncerttel, hogy fehéren-feketén jazzestként volt meghirdetve, így a közönség automatikusan rétegzeneként kezelte, és a jazzhez idomulva csak fél ház volt a Kodály Központban. Utólag kijelenthetem, igen sokat vesztett, az az igényes zenerajongó, aki nem jött el, mert évek óta nem volt ennyi kiváló hangszerszóló egy koncerten.
Tudni kell, hogy a Modern Art Orchestra leginkább bigband formáció, de ebben a 18 fős csapatban ott található a hazai jazz fúvós, hangszerszólisták krémje.
Hogy csak néhány nevet kiemeljünk a csapatból:
a vezetőjük Fekete-Kovács Kornél trombitás, de itt fújja a szaxofont Bacsó Kristóf is, a Bartók darabok jazzesítésében pedig olyan nevek vettek részt az együttesből, mint Ávéd János, vagy Subicz Gábor. S hogy még izgalmasabb legyen az előadás, olyan vendégszólisták is főszerepet kaptak, mint Dresch Mihály a saját fejlesztésű Fuhun hangszerén, Harcsa Veronika énekesnő, Gőz László basszustrombitán és Lukács Miklós cimbalmos. Továbbá a pécsieknek is dagadhatott a mellkasuk, mert két pécsi születésű művész is aktív részese volt a zenének, Cseke Gábor zongorán, és Komjáti Áron gitáron. A szólisták egymást überelték a dalok előadásában, különösen nagy sikert aratott Harcsa Veronika szomorkás dallamvezetése, Bacsó Kristóf és Dresch Mihály szaxofon játéka, Fekete-Kovács Kornél trombitaszólója.
Ami viszont számomra egy kicsit idegenként hatott, az a Fitos Dezső Társulat tánckoreográfiája. Nyolc-nyolc szemrevaló ifjú hölgy és rendkívül ügyes, temperamentumos fiatalember pörgött-forgott a színpadon, háttérképet teremtve a népdaloknak. Csupán az volt a gond, hogy az igen elmélyült balladisztikus jazz futamok egytől egyig mélyen elgondolkodtatták a hallgatóságot, ugyanakkor a táncos betétek a show szerű látványra, a hujjogatós bekiabálásokra, vidámságra összpontosítottak. Kis túlzással olyan volt, mintha egy Shakespeare királydrámát varieté betétekkel igyekeznének feldobni.
Eredetileg a Bartók parasztdalok pontosan Ravel Bolerójával azonos méretben, vagyis úgy 12-13 percben kerültek lemezre. A jazzimprovizációknak, szólóknak köszönhetően viszont ez az est túllépte a 100 percet is. És az ember elhallgatta volna még újabb másfél órát, mert minden szólót más játszott, mind mástól volt különleges, és összességében egy nagyon élvezhető programot látott, hallott a nagyérdemű. Azt gondolom, ilyen estekkel lehet a komolyzene híveit megnyerni a jazz műfajnak. Helye lenne itt a táncnak is, de egy kicsit elmélyültebben, a zenével jobban összedolgozva, mert így szó szerint túl sok dudás volt egy csárdában.
Modern Art Orchestra
Plays Bartók Béla - 15 magyar parasztdal
Kodály Központ, március 28. 19.00.
