A True Detective negyedik évada krimi, dráma és horror egyben, misztikus körítéssel

Végy két az igazságért elkötelezett nyomozót, akik rendkívül alaposan, minden szálnak utánajárva,  vasszorgalommal göngyölítik fel egy többszörös gyilkosság indítékait, s ha kell, évtizedek múltán is beillesztik az új elemeket. Ez az alapja a True  Detective (A törvény nevében) krimi minisorozat évadainak (most jött ki a negyedik), de persze kell az is, hogy az adott vidék valamiben nagyon különleges legyen, rendkívüli társadalmi körképet mutasson, sajátos hierarchikus viszonyokkal. A két nyomozóról pedig mindig kiderül, hogy a magánéletben szöges ellentétei egymásnak és szép számmal akadnak gyengeségeik. Persze az is előfordul, hogy a két nyomozóból három lesz (2. évad),  vagy éppen csak egy, de akkor meg minden addiginál hosszabb időn át zajlik az ügy felgöngyölítése, és a memóriamozaikok összeillesztése okoz külön izgalmakat (3. évad).

A True Detective a streamingcsatornák minikrimi sorozatait éppen 10 évvel ezelőtt helyezte új alapokra, mert amióta Woody Harrelson és Matthew McConaughey megkezdte benne a munkálkodását, azóta minden valamire való nyomozós filmben van személyes elemzés a főhősök mindennapi életéről, a vidéki helyszínek pedig döntően ingerszegény, isten háta mögötti környezetet ábrázolnak, de azért akad mindig egy-két extra sajátosságuk is.

Szóval mindezek ismeretében jutott el A törvény nevében a 4. évadához, melyet az HBO Max idén kezdett el sugározni, és a napokban ért a hatodik, a zárórészhez.

Hogy miben más a legújabb évad, mint a többi? Nos, szerencsére azt a jó szokást megőrizték, hogy mindig van egy-két kiemelkedő mozisztár a szereposztásban (az említett két nagyágyút a 2. évadban Colin Farrell, Rachel McAdams és Vince Vaughn követte, a harmadik évad fő alakja a kétszeres Oscar-díjas Mahershala Ali volt, a 4. évadé pedig Jodie Foster. No meg az ellenpólusa egy kétszeres női boxvilágbajnok, Kali Reis, aki időnként a filmben is férfiakkal bunyózik, ugyanakkor nem lehet kivetnivalót találni a játékában sem. A 4. évad helyszíne nem akárhol van, Alaszka legészakibb részén, a sarkkörön túl 240 kilométerrel. Így hát az őslakos eszkimók életébe is bepillanthatunk. Természetesen ide nyomozónak is csak az megy, akit valahonnan már elküldtek. Szinte adja magát a skandináv noir filmekkel összevetni ezt a tájékot, de számomra sokkal emberszerűbb, barátságosabb, vidámabb volt ennek a közegnek az ábrázolása, mint amit a svéd sorozatokban monoton tömbházas malmői, koppenhágai miliőben láttam.

A film nagyon bekezd, horrorisztikus képsorokkal mutat be egy tömeggyilkosságot, és végig megmarad egy Twin Peaks-szerű misztikum. Ami azonban ezekben a krimi minisorozatokban a legjobban zavar, az itt is visszaköszön. Hogy kicsit bonyolultabb legyen a történet, jön még egy-két újabb gyilkosság, miközben az eredeti eset kibogozása alig halad. A sorozat öt részen át taglalja a település belső viszonyait, a szereplők emberi furcsaságait, miközben természetesen itt is küzdenek az őslakosok a jogaikért, a környezetvédelmet pedig mindenki a zászlajára tűzi. Így csordogál zavaróan aprólékosan a társadalmi dráma, hogy végül egyetlen részben, az utolsóban egyszeriben minden megoldódjon. Ha jobban megnézzük, elég lenne csak az első, meg az utolsó epizódot megtekinteni, tökéletesen képben lennénk a sorozat teljes mondanivalójával. Mentségükre viszont elmondható, a 4. évad a korábbiakkal ellentétben nem nyolc, hanem csak hat részes.

Azt persze meg kell hagyni, Jodie Foster nagyon nagyot játszik, és a jégvilág is tart néhány rejtélyesen szép pillanatot, speciális hangulatot. De azért az első évadot most sem sikerült felülmúlni. Csupán olyan történet született, ami egy alkalommal megnézhető, de ne várjon senki tőle semmiféle revelációt.

True Detective 4. évad

amerikai krimisorozat

HBO Max (2024)