Ferling Szonja: Erőszakkal nem megy az alkotás (videó)

– Emlékszik arra az alkotására, amely először hagyott mély nyomot önben, amelynél azt érezte, hogy ,,igen, ez az a rajz”?

– Kiemelni biztosan nem tudok egyet sem, mivel azért már elég régóta rajzolok. Az biztos, hogy valamilyen gyerekkori festményre esne a választásom, de nem nagyon emlékszem rájuk. Talán apukám, hiszen ő az összes alkotásomat megőrizte.

– Van kedvenc rajza a sajátjai közül?

– Mindig van, de mindig más. Vagy az éppen aktuális, vagy a viszonylag friss képeim közül valamelyik. A régiebiekkel az a baj, hogyha megnézem őket, mindig találok hibát rajtuk. Sajnos, vagy nem sajnos, eléggé kritikus vagyok ezen a téren.

– Mi ad önnek inspirációt az alkotáshoz?

– Bármi a hétköznapokból. Én nagyon szerencsés helyzetben vagyok, hiszen Hosszúhetényben élek, ahol már a környezet is inspiráló. Ez egy viszonylag lelassult, nyugodt élet. A táj annyira gyönyörű ott, hogy már az alapból ad ötleteket, habár a saját kertünk is rengeteg inspirációval bír.  

– Rögtön papírra veti az ötleteit?

– Változó. Van, amikor azonnal készítek egy képet, de van, amikor fel kell dolgoznom a látottakat.

–  Hol találkozhatunk a rajzaival?  

– Szoktam saját készítésű képeslapokat is alkotni. Vannak kis asztali naptárjaim, amelyekben manók szerepelnek, illetve több könyv oldalait is illusztráltam. Sőt, találkozhatnak az emberek táskákon és CD borítókon is a rajzaimmal, de már egy-két kiállításom is volt. A legutóbbi a Várkonyi Nándor Fiókkönyvtárban volt látható Téli derű címmel.  

– Ha jól láttam, szép számú követőtáborral rendelkezik a közösségi médiában. Hogyan építette fel a saját brandjét?

–  Ez egy nagyon érdekes kérdés. Az én brandem a saját nevem. Szerintem az ember ritkán gondol saját magára úgy, mint egy termék, azonban fontos, hogy a munkámat eljuttassam a célközönséghez. Az alkotásaimban mindig saját magamat adom. Megpróbálok általam fontosnak tartott üzeneteket, érzelmeket átadni. Szóval nálam ez a brandépítés nem volt tudatos, viszont nagyon örülök, hogy ennyien követik a munkásságomat.

– Ezen a területen mennyire fontos az önfejlesztés?

– Nagyon fontosnak tartom. Sokáig azt gondoltam, hogy magamtól is tudok fejlődni, ami így is van, viszont egy idő után szükségét éreztem annak, hogy képzésre, oktatásra is járjak. Nincs olyan, amikor az ember azt mondaná, hogy már mindent tud. Az élet más területén sincs ez máshogy, egyszerűen mindig van hova fejlődni.

– Emiatt kritikusabbá válik a korábbi munkáival kapcsolatban?  

– Hogyne, de már a tegnapival is.

– Az ember a munkájával vagy a hobbijával kapcsolatban elvesztheti a motivációt. Ön már került alkotói válságba?  

– Szerintem ezen mindenki átesik. Vannak olyan időszakjaim, amikor szeretném kifejezni magamat, de egyszerűen nem megy. Iszonyatosan rossz érzés, amikor ez ember nem tudja átadni a világnak azt, ami éppen benne zajlik. Persze, lehet futószalagként gyártani a rajzokat, de akkor üresek lesznek a képek. Én ilyenkor mindig azt csinálom, és ezt másoknak is ajánlom, hogy mással foglalkozom, mert erőszakkal nem fog menni az alkotás.

Gyerekkorától rajzol

A komlói születésű Ferling Szonja körülbelül 2300 követővel rendelkező illusztrátor, grafikus. Jelenleg Hosszúhetényben él. Könyvtár-magyar szakos hallgatóként végzett az ELTE-n, de előtte művészeti szakközépiskolába járt, tehát a rajzoláshoz már ott elkezdett vonzódni. Dolgozott művészeti menedzserként, PR munkatársként is, sőt pár hétig gyakornok is volt a Dunántúli Naplónál. Azonban egy idő után rájött, hogy sokkal több időt fordít a rajzolásra, mint az aktuális munkájára – így vált végül illusztrátorrá.