Egy könyv, melynek minden páros oldala elrepít bennünket egy sokértelmű álomvilágba

Két pécsi művész túl a nyolcvan esztendőn átjárókat keres új dimenziók felé. Tám László fotóművész és G. Tóth Károly író új közös könyve, „Az ajtók, kapuk” egy sorozat negyedik részeként készült, s most arról számolunk be, hogy mennyi szépséget találhatunk benne. Mintegy 130 oldalon szöveg-fotós oldalpárban láthatunk a kötetben gyönyörű fotókat és költői szövegeket ajtókról és kapukról, és akár mottónak is tekinthetjük az idézetet Christian Morgensterntől: „A nevetés és a mosoly, ajtó és kapu, melyeken át, sok jó dolog be tud lopakodni az emberekbe.”

„Az ajtó és a kapu toposza rejtelmes egyszerűséget kínál, gazdag hagyománytörténetük a bibliai szimbolikától az aranykapu mitikus népi motivumán át a törvény kafkai kapujáig vezeti eszméletünket. Az ajtó is, a kapu is otthont határol el a tértől. De ugyanezzel a mozdulattal meg is nyitják ezt a határt… Szerepük, hogy egyszerre legyenek akadály és lehetőség.” 

„A kapu iránti igény, szükséglet egyidős a kultúrával. Kapuja van a vámnak, amely nélkül az szabad terep maradna, a kastélynak, mely elválasztja a benti világot a kintitől, s a városnak is van kapuja, amely védi a polgárokat a rossz szándékú külső erőktől. A háznak szintén van kapuja, s ezen belül a lakóik, így a családtagok személyes életterét ajtókkal elválasztott helyiségek, szobák biztosítják… Ajtót nyitni valakire már nem egyszerűen csak fizikai cselekvés, sokkal inkább emberi gesztus.” 

„Lehetetlen, hogy ne léptem volna be ide valamikor, bármikor vagy mindig, hiszen engem is hintáztatott már az álom, suhantam felhővel, sodort a víz, szárnyalt a szél. Mert mi lenne ez itt, ha nem álom, felhő, víz, szél, szelíd elragadtatás, de főleg kérdőjel: miért is olyan különös ide kerülni, ebbe a más világba.”