Az őshazától követi nyomon népdalkincsünket Várnai Ferenc

„Hovatartozásunk ápolására gazdag és színes népdalkincsünk éneklése biztosít lehetőségeket.” Ez a gondolat Várnai Ferenc zeneszerzőtől, népdalgyűjtő-zenekutatótól származik, aki 88(!) évesen sem pihen, alkot és ír. Eddig negyvennél több zenei témájú könyvnek volt az önálló vagy társszerzője, s több mint félezer tanulmánya jelent meg. Utóbbi bővült most újabb írással a magyar népdalok eredeteiről és változásairól. 

A 16 oldalas anyag a magyarok őshazájától Etelközön, Levédián át a Kárpát-medencéig követi nyomon a magyar népdalok keletkezését, s hogy vizsgálja meg, közben milyen hatások érték. Kínai, türk, török, európai egyházzenei mozzanatok, osztrák vonalak kapnak itt magyarázatokat, olyan csoportosításban, mint: gyermekdalok, jeles napok dalai, párosító és szerelmes dalok, katonadalok, lakodalmi dalok, foglalkozásokhoz kapcsolódó dalok, bujdosó-, betyár- és rabdalok, vidám, tréfás és mulató dalok, keserves és sirató énekek, balladák valamint egyedi dalok. Eközben több történelmi esemény dalformáló szerepe is előkerül, mint például a török hódoltság kora, a Habsburgok uralma, a Rákóczi szabadságharc időszaka, vagy az 1848–49-es forradalomé. Az elemzés időszámítás előtt 600-tól a XIX. század közepéig tárja fel a magyar népdalok születési körülményeit, változásait. 

Mint Várnai Ferenctől megtudtuk, bár több hangszeren is játszik, zenélni már nem zenél. Nem vezet kórusokat sem jó ideje, viszont a zeneszerzéssel szintén nem állt le. Egy ilyen közel 20 oldalas tanulmány elkészítése jelenlegi egészségi állapotában egy–másfél év, de hajtja a megalkotásához az újdonság ereje. Emellett a zeneszerzésben is aktív, kórus- és fúvósműveket ír folyamatosan. A következő munkáját is elkezdte már, az 1956-ról írt versekből készít kórusműveket. Emellett gyerekeknek, ifjúságnak ír kórusdalokat. Most Vikár Béla munkáival foglalkozik elsősorban, mert méltatlanul keveset foglalkoznak a tevékenységével, másrészt a népdalgyűjtő a szomszédvárból, Somogy megyéből származik.