Van Gogh után a pécsi születésű művész képei is megcsodálhatók

A római galéria tavaly Van Gogh képeiből rendezett kiállítást, most Mauris Cornelis Escher (1898–1972) holland grafikusművész előtt tiszteleg, aki több mint egy évtizeden át alkotott Rómában. Bonyolult és elmélyült alkotásai tettek híressé, amelyek gyakran játszottak matematikai és optikai fogalmakkal, lehetetlen konstrukciókat és paradox jeleneteket alkotott, amelyek kihívják a néző valóságérzékelését. 

Mindkét művész a modernizmus meghatározó alakja, munkásságukat az optikai illúzió iránti érdeklődés jellemzi, de különféle eszközöket és stílusokat alkalmaztak. A tárlaton bemutatott Vasarely-alkotások, a Vörös Hexagon és a Tuz, a geometrikus absztrakció iránti elkötelezettségről árulkodnak, s tükrözik azt a stílust, amit Vasarely képviselt, az optikai és a kinetikus művészeti megközelítést. A szemlélő úgy érezheti, a formák szinte életre kelnek, valósággal leugranak a vászonról. 
Escher, a holland mester munkáiban azonban a matematika és az optikai paradoxonok játszanak főszerepet, miközben hihetetlenül részletes és elmélyült alkotásokat hozott létre. 
A két művész alkotói különbségei ellenére közös pontot is felmutat: mindketten az emberi látás és az optikai illúziók mélyebb megértésére törekedtek. Escher sokkal inkább a lehetetlen grafikai konstrukciók és vizuális paradoxonok megjelenítésére helyezte a hangsúlyt, Vasarely – ahogyan azt a pécsi múzeumban kiállított képein is láthatjuk – a plasztikus, térdimenziós hatást keltő formanyelv, az élénk színek és optikai illúziók által hozta létre dinamikus kompozícióit. 
Az Escher-kiállítás a látogatók számára lehetőséget biztosít arra, hogy felfedezzék a művészi kifejezés sokszínűségét és a modernizmus két kiemelkedő alakjának páratlan hozzájárulását az optikai művészet területén. A Vasarely-alkotások jelenléte az Escher-tárlaton egyfajta párbeszédet kezdeményez a modern művészet iránt érdeklődő közönséggel, rávilágítva arra, hogy a modern művészet gazdag és sokszínű lehet. 
Vasarely mellett helyet kapott az eseményen egy másik magyar alkotó, a kecskeméti születésű, Kossuth-díjjal és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Orosz István is. A Lépcsőházak (2000) és a Sarokház (1989) című művek az escheri stílusban alkalmazott matematikai és optikai alapelveket követik. Orosz István, a magyar festő, rézmetsző, grafikus tervező és animációs filmrendező éppúgy inspirálódott a matematikától, a lehetetlen objektumoktól és az anamorfózisoktól, mint Escher. Orosz geometrikus művészetét, mely kényszerített perspektívákat és optikai illúziókat használ, gyakran hozzák kapcsolatba Escher munkáival.