Nem lesz kegyelem, ha ennek a könyvnek nekiállunk

Címkék#évtized #erdő #könyv #könyvajánló #regény

Vannak olyan könyvek, amelyeket nehéz letenni – meg olyanok is, amelyeket nem is akarunk. A Holtidő pontosan ilyen könyv: simán lehet, hogy ránkhajnalodik, ha este nekiállunk, de ezt egyáltalán nem fogjuk megbánni.

Bama.hu

A hivatalos ismertető tökéletes kedvcsináló. Nézzük hát! A tizennégy éves Aurora Jackson a nővére és annak barátai társaságában indult egy bulizós kempingezésre. A kamaszos alkoholizálással töltött éjszaka után a fiatalok üresen találták Aurora hálózsákját. Hova tűnhetett hatodik társuk, a legfiatalabb lány? Ki látta őt utoljára? Kényszerítették vagy szabad akaratából hagyta el a tábort? Esetleg eltévedt? Felelős valaki az eltűnéséért? Csaknem harminc évvel később Jonah Sheens felügyelőt bízzák meg egy erdőben talált emberi maradványokkal kapcsolatos nyomozással. Hamarosan kiderül, hogy a rég eltűnt Aurora Jacksonra találtak rá, már amennyi maradt belőle. A felügyelő kikérdezi az öt, azóta középkorú felnőttet, akiket még az iskolából ismer, bár ő sosem tartozott szorosan a brancsba. Minél többször hallgatja meg őket, annál megalapozottabbá válik a gyanúja, hogy három évtizeddel ezelőtt nem mondták el a teljes igazságot, és nem mindenki volt őszinte. Nem akarták bevallani, hogy fiatalkorúként rengeteg alkoholt ittak, és hogy szex is volt a dologban? Vagy ennél sokkal nagyobb bűnt hallgattak el? A két szálon futó, két időben játszódó és mesterien elmesélt, a feszültséget mindvégig fenntartó történetből lassan kiderül, mi vezetett Aurora halálához. És az is, mennyit változtak az egykori fiatalok. Vajon ma is annyira összetartó barátok-e? Ki az köztük, aki hazudik?

Az egész világunkat átrendezi ez a könyv

2023.12.24. 20:15

Erős a gyanúnk, hogy ennél jobban nem is lehetne megírni egy ajánlót – de azért mi még hozzáteszünk néhány dolgot. Bár a két síkon játszódó történetek azért rejtenek csapdákat (péládul egyik sík érdekesebb lesz, s inkább azt olvasnánk többet), itt sikerült megtalálni a tökéletes egyensúlyt. Aztán a szereplők nagyon érzékenyen vannak felrajzolva, ennek köszönhetően nincsen arról szó, hogy már az elején tudjuk, ki a bűnös, és ki az, aki csak annak látszik. A párbeszédes életszerűek – és bizony ez nagy szó, hiszen itt is el tud csúszni egy gyengébb regény: egyszerűen úgy beszélnek egymással a szereplők, ahogy senki az égadta világon nem beszél. Végül pedig a hossz: pont addig tart a regény, amíg mi is ki szoktunk tartani, nincsen se túlírva, se túl feszesre húzva. Tökéletes kikapcsolódást ígér tehát a karácsonyi szünetre – és milyen jó lesz utána odabújni a mellettünk szuszolóhoz!