A kezdetek: a diadal sokkal állatiasabb, ösztönösebb és mocskosabb volt

Szeretünk gonosztevőkről szóló könyveket olvasni, filmeket vagy sorozatokat nézni. Hogy miért? Nem tudom, talán azért, mert meg akarjuk ismerni motivációjukat, azt, hogy mi tette őket azzá akik, hiszen, ha tartjuk magunkat ahhoz, hogy az ember eredendően jónak születik, akkor anno ők is jók voltak, csak eltérítette őket erről az útról valami vagy valamik, általában események sorozata.  

Az éhezők viadala trilógiában Snow karaktere egy igazi rejtély. Ugyan értettük, hogy miért léteznek a viadalok, de azt nem feltétlen tudtuk megérteni, hogy mi vezérli Snowt, hogy ezt a kegyetlen büntetést fenntartsa. Nem láttunk bele akkor a belső világába, viszont az Énekesmadarak és kígyók balladájában – inkább a könyvben –, megismerjük. Képet kapunk arról, hogy milyen körülmények között nőtt fel, milyen belső harcok mennek végbe menne, miken dilemmázik, mik a fontosak nekik, és hogy ezekből mi marad, ami végül vezetni fogja a hatalom felé vezető úton.

A film erősen indul, megmutatja az ember állatias ösztöneit, ami minden emberből ki jöhet, nem számít, hogy szegény vagy gazdag, hogy körzeti vagy kapitóliumi. És ezután be le is csapnak a lecsóba: elénk tárul az, hogy a Snow család a háború után kegyvesztetté válik, elvesztették pénzüket, és minden bizodalmuk a fiatal Coriolanus Snowban van. Hatvannégy évvel járunk Katniss Everdeen története előtt, amikor is a viadal kezdi elveszteni közönségét, ezért újításokat vezetnek be. A körzetek jelöltje mellé mentorokat választanak ki a panemi akadémiáról, akiknek céljuk, hogya  rájuk bízott versenyzőket eladják. Snow a 12-es környet lány kiválasztottját kapja, aki tűzről pattant, és inkább az eszére hagyatkozik, mint az erejére. A mentor és a lány között szoros kapcsolat alakul ki, így már nem csak maguk miatt akarnak sikeresen kikerülni a vidalból, hanem egymásért is.  

A film ugyanúgy, mint a könyv, három részre van bontva, amelyből az első kettőt talán egy egésznek is lehet tekinteni, amelyeket viszonylag jól adaptálták filmre. Egy valami hiányzott belőle, a mellékszereplők jobb megismerése. De ez az első két fejezet megmutatja, hogy milyen volt a kezdeti viadal, ami sokkal másabb volt, mint Katnisszék idejében. Ez a viadal még állatiasabb, ösztönösebb és mocskosabb volt, viszont ez a filmen annyira nem jön át, mert a 16-os karika nem engedi azt, hogy folyjon a vér, pedig sokkal erőteljesebb lett volna a hatás, ha megmutatják azt, hogy mi is zajlik az arénában, ami még szintén csak egy szimpla aréna volt.  

Ebben a két részben megismerhetjük a másik főhősünket Lucy Gray Bairdöt is, akiről a filmben talán az jön le, hogy egy kedves lány, aki nem akar gyilkolni, viszont a könyvben róla se tudjuk eldönteni, hogy ki is ő valójában, melyik az ő igazi arca, és ezt szintén nem sikerült jól adaptálni filmre, és még sokat is énekel, de efelett még szemet tudtam hunyni, mivel ő egy előadó, egy művész, egy zenész volt.  

Mint említettem három részre volt bontva a film, és a harmadik rész sikerült a leggyengébbre. Más a közeg, mások a szituációk, a problémák, és a könyvben itt ismerjük meg még jobban a jellemeket, ami nagyon izgalmas. Viszont a filmben ez a rész körülbelül 45 percre volt sűrítve, és ez nem volt elég, nem bontakozhatott ki egyik szereplő jelleme sem, ami talán támpontot adott volna nekünk ahhoz, hogy megértsük mit miért tesznek a főszereplőink.

Én alapvetően nem kedvelem, ha kettévágnak egy filmet, de ennek kifejezetten jól állt volna. Bemutathatták volna az első felvonásban az első két részt, míg a másodikban a befejező harmadik fejezetet. Ezáltal ki lehetett volna sokkal jobban fejteni a történteket, az érzelmeket mélyebben megtudták volna mutatni. 

De száz szónak is egy a vége: ez nem egy rossz film, csak vannak hibái, amit viszont lehet csak akkor veszünk észre, ha olvastuk előtte a könyvet.  

Az éhezők viadala: Énekesmadarak és kígyók balladája című filmet még vetíti a pécsi Cinema City és az Uránia Mozi is.