Humorral fűszerezte a Pécsi Balett a Hófehérke és a hét törpét

A házi bemutatóra látogattunk el, ahol színvonalas összművészeti élményben részesültünk, s a gyerekek mellett a felnőttek is mosolyogva tapsoltak a frappáns, humort sem nélkülöző előadás végén.

A Hófehérke és a hét törpe az előző két évadban játszott Lúdas Matyi ötletét folytatja a fiatalok számára is befogadható hosszúság (kb. 50 perc) és egy ismert mese feldolgozása által, ezáltal a gyermekeket kívánják megismertetni a tánc és a színház világával.

Az előadás követhetően, mégis kreatívan tolmácsolja a közkedvelt történetet, helyenként humorral fűszerezve a jeleneteket. A Lúdas Matyihoz hasonlóan élénk és látványos díszlet, élethű kivetítés helyezi el a cselekményt helyenként a királyi palotába, máskor az erdő mélyére.

Az előző két évadban játszott, Döbrögi és Ludas kalandjait megelevenítő produkcióhoz képest a Hófehérke jóval kifinomultabb zenei világgal fogadja ifjú és kevésbé ifjú nézőit, ami tovább erősíti az élvezhetőséget. A Hófehérke dallamait Riederauer Richárd szerezte, akinek több muzsikája szolgált már a pécsi táncművészek talpalávalójául: többek között a Carmen, a Rómeó és Júlia, a Giselle és az Otelló során is találkozhatott már nevével és műveivel a közönség.

Hófehérkét kettős szereposztásban táncolja Rónaki Nina, akit a házi bemutatón láthattunk, illetve Frank Edina. A törpék különösen mókás látványt nyújtanak, amikor a kitömött pocakkal és szakállal perdülnek táncra, egy gyanútlan, a társulatot nem ismerő ifjú szemlélő számára bizonyára megdöbbentő ügyességgel és rugalmassággal.

Jó ötlet, hogy első bevonulásuk alkalmával a hét törpe meg is szólal, élükön Tudorral (Balogh Csongor), ezzel tovább színesítve a látottakat. A későbbiek folyamán a szinte végig jelen lévő erdei állatokat megformáló táncosok is kiszólnak, azaz helyenként sikítanak vagy sírásra fakadnak, de az biztos, hogy a táncosok a már sokszor emlegetett karakterformálási és színészi adottságaikat ebben az előadásban is jól kihasználják, a koreográfusok (Czebe Tünde és Vincze Balázs), illetve a rendező (Uhrik Teodóra) vezényletével a diszkrét humor a mozdulataikban is visszaköszön, időnként mókás, rajzfilmes jelenetekre emlékeztetve a nézőket. Mindent egybevetve, barátságos, minőségi színfolt került a társulat és a teátrum repertoárjára, mely bizonyára sok család számára jelent majd kedves időtöltést.

A balettosok egyébként nem először mutatták meg prózai oldalukat a színpadon, a november végétől újra a Pécsi Nemzeti Színház műsorára tűzött Chicago musicalben még több szöveges szerep jut a balerináknak. A tánc prózai jelenetekkel való ötvözése, úgy tűnik, jól működik, így talán ez lehet a jövő útja is, pláne, hogy a műfajhatárokat átlépő, komplex színházi előadás műfaja a Pécsen sajnálatosan keveset játszott Vasarely-etűdök során is nagy sikert aratott – reméljük egyre több ilyen élménnyel készülnek majd a művészek a jövőben is.