Baranya Vármegyei Prima Díjjal tüntették ki a mohácsi maszkfaragót

A méltatás szerint Rosta Endre, busóálarc-busómaszk népi iparművész életének kisgyermekkora óta szerves része a mohácsi sokacok tavaszváró-tavaszköszöntő ünnepe a Busójárás, illetve az e néphagyományhoz kötődő tevékenység. 

Ifjú korában rendszeresen részt vett az Englert Antal és Antal Zoltán népi iparművészek által vezetett foglalkozásokon, ahol nemcsak a maszkfaragás alapfogásait sajátította el, hanem egyre többet ismert meg a rendkívül érdekes – évszázadokra visszatekintő – néphagyományról. 2004-ben nyitotta meg önálló maszkfaragó műhelyét, amit egy garázsból alakított ki. Három évvel később saját látványműhelyt nyitott Mohácson.

Kedvenc mesterének Késics Györgyöt és Kalkán Mátyást a népművészet mesterét tartja, többnyire az elismert fafaragó jellemző irányvonalát ötvözi az egyedi, sajátos jellemzőkkel. Az álarcai állati vérrel festett művek, melyekre jellemző a meghúzott szemöldök, jellegzetes szempár, nyújtott forma, illetve előnyben részesíti a mosolygós, de összességében mégis „mérges" hatást előidéző maszkokat. 2007-ben a „Maszkfaragók és busókellékek" készítőinek kiállításán közönségdíjasa lett, valamint a budapesti székhelyű Hagyományok Háza véleményezte és zsűri jegyzőkönyvi számmal látta el és védetté nyilvánította az általa bemutatott öt busó álarcot. 2009-ben elnyerte a „Népi Iparművész" címet.

Mint bemutatkozásában írja, „többnyire az ismert fafaragókra jellemző irányvonalat ötvözöm egyedi, sajátos stílusjegyekkel. Szerencsésnek mondhatom magam, mert szinte egész évben a hobbimnak élhetek. Alkotói munkámmal még sokáig szeretnék hozzájárulni a Busójárás hagyományának megbecsüléséhez, egyre szélesebb körben történő ismertté válásához. Busójárás hagyományának megbecsülését szeretném növelni. Fontos célom és feladatom a fiatal felnövő generáció felé átadni és átörökíteni,hagyományainkat ismerete és szeretete".