Erőteljes összhatást kínál a Pécsi Balett Faust táncdrámája

Goethe Faustja már önmagában mély erkölcsi és filozófiai kérdéseket vet fel, a Vincze Balázs által rendezett és koreografált előadás pedig szintén koncentrációt és gondolkodást igényel a nézőktől – amellett, hogy a látványvilág ezúttal is rendkívül erőteljes, a letisztult és az extravagáns elegyeként jelenik meg, garantálva minden érzékszerv bevonását a színpadi élmény megélésébe. Molnár Zsuzsa díszletei és jelmezei a szuggesztív kifejező erő mellett a karakterek lelkiállapotának visszatükrözését, az események követhetőségét is kiegészítik, a színek és formák játékával gördülékeny keretbe foglalják a bemutatott történetet. Kreatív megoldást jelent a háromdimenziós, négyszögletes rácsozású függöny, amely jelenetenként változó hatást kelt a rá vetített fények játéka, és az előtte, illetve mögötte fel-feltűnő tánckarral.

A címszereplőt megformáló, Harangozó-díjas Molnár Zsolt mellett kiemelendő az ő kétségbeesett, csapongó, ­rossz döntéseinek láncolatában egyre mélyebbre süllyedő karakterét ellenpontozó Mefisztó, Koncz Péter, aki ösztönösen jeleníti meg a romlásba csábító ördögi alakot, aki hitegetve, babusgatva vonja Faustot saját bűvkörébe. A tavaly Magyar Ezüst Érdemkereszttel kitüntetett táncos színpadi jelenlétében és mozdulataiban egyaránt képes megjeleníteni az erőt és a humort, a groteszk iróniát és a könnyed kecsességet, mozgását kifejező színészi játékkal téve teljessé. A darabban Mefisztó másik ellenpólusaként jelenik meg az Isten­úrfinak nevezett karaktert érzékletesen megformáló Balogh Csongor.
A címszereplő pedig csak sodródik az események láncolatába gabalyodva, s sokáig úgy tűnhet, nem tud, de talán nem is akar szabadulni ebből – végül égi segítség kell ahhoz, hogy megmeneküljön a rá leselkedő, sokáig egyértelműnek tűnő sorstól.

A Faust körüli láncreakció egyik fő elszenvedője a főhős szerelme, Margit (Karin Iwata), akitől már szintén megszokhattuk a szakmai profizmust – a Faustban nyújtott alakításából legszembetűnőbbnek talán az az összhang mondható, amellyel az érzelmileg sokszorosan nehezített, fájdalmas események közepette is könnyeden, líraian tud jelen lenni.
Ugyanakkor nem csupán a főszerepeket megformáló karakterek teljesítettek láthatóan kiemelkedő erőfeszítéssel: az alvilág lakóit, a nimfákat, angyalokat és a többi szereplőt megformálók hasonlóan kiforrott alakítást nyújtanak.

Bár a Kossuth- és Erkel-díjas Dubrovay László modern, zenéje első hallásra kétségtelenül szokatlan hangzásvilággal párosul a látottakhoz, a disztópikus alvilági jelenetekkel és a rá alkotott koreográfiával mégiscsak kiforrott összhangot tud teremteni, s a lírai jelenetek és a mefisztói világ hangulatai közötti váltásokat könnyedén valósítja meg.
A Pécsi Balett Faustja a modern és a klasszikus friss elegyét adva hívja együttgondolkodásra, koncentrált figyelemre és érzelmi hullámvasútra nézőit – tematikáját, szakmai kivitelezését tekintve egyaránt méltó folytatását jelentve az alapító, Eck Imre által kijelölt útnak.