A huszadik századi történelem véres eseményei is előkerülnek

A darab a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, a Mathias Corvinus Collegium és a Mandiner gondozásában megjelent Magyar hősök című könyv alapján született. Már a kötet is hiánypótló, hiszen számos rövid portrét tartalmaz olyan személyiségekről, akikről nem, hogy a mai Y, Z vagy még ifjabb generációk sem sokat hallhattak, de talán a náluk idősebbek számára is rejt új információkat. 

A színpadi feldolgozást egy szabadulószoba alaphelyzetéből kiindulva dolgozták fel: a kissé kiábrándult történelemtanár, Kozma Géza (Csuja Imre), öt változó mértékben motivált diákjával (Veszelovszki Janka, Cserna Lulu, Márfi Márk, Sütő András, Hajdu-Sobor Csaba) vesz részt egy történelmi szabadulószobában, amely segít, hogy jobban megérthessenek egy-egy, a 20. század viharai közt élt személyiséget. Ezt olvasva a végeredmény lehetne rendkívül szájbarágós is, azonban szerencsére egy-két erre utaló momentumot és mondatot leszámítva kifejezetten frissen és kreatívan közelítette a témát Seres Tamás rendező és Szabó Borbála író. 

Salkaházi Sára, Brusznyai Árpádné Honti Ilona, Gérecz Attila, Kiss Sándor, Olofsson Placid és Richter Gedeon életét ismerhette meg a néző, akik közül néhányuk neve biztosan ismerősen cseng a legtöbbünk számára, a színpadi produkció azonban apró, mégis jelentős mozzanatokat, dramatizált helyzetekben megmutatkozó mélységeket tárnak fel.

A darab során a hat szereplő mindegyike, még a történelemtanár is, a fenti személyek egyikét „kapja meg” a játékbeli karaktereként, s az ő döntéseik és hívásaik útját járják be. Fokozatosan válnak eggyé szerepeikkel a diákok, s változnak át a történelmi helyzetekkel csak részlegesen tisztában levő kamaszokból a 20. század hétköznapi hőseinek karakterévé. Ötletes megközelítés, hogy amint a diákok átalakulnak karaktereikké, úgy válhat a néző is a történelmi fejtágítás ellen tiltakozó, szkeptikus kívülállóból az események részesévé, a máig gyomorszorító, vérlázító történelmi igazságtalanságok és az azok közepette is elveik és eszméik mellett kiálló valós személyek küzdelmeinek átéléssel telt szemlélőivé. 

Az ismeretek átadásán túl az előadás célja minden bizonnyal pont ez: láttatni a felszín mögöttit, teret teremteni arra, hogy meglássuk, mi magunk sem maradhatunk függetlenek a körülöttünk zajló eseményektől. Ezt az a rendezői ötlet is segítette, hogy az öt mai diák és tanáruk is egy-egy olyan történelmi karaktert kapott a játék során, akinek törekvései, habitusa vagy gondolkodásmódja végső soron nem is áll távol tőlük, s ezek a találkozások a saját életük céljainak, kereteinek átértékelésére is késztetheti őket – ezt azonban már csak otthon, a szabadulószobából hazatérve tehetik majd meg igazán a megformált fiatalok, akár csak az őket másfél órán keresztül figyelő, a nézők soraiban helyet foglalók is.