Idén is a Pyrgos görög dallamaival zártuk a nyarat a Széchenyi téren (videó)

Üdítő élmény volt látni ismét, milyen hatással lehet egy ilyen esemény a városlakókra. Fiatalok, idősek, magyarok és külföldi diákok, gyerekek, táncosok és laikusok együtt ringatóznak a messzi tájakra repítő dallamokra. Szerkesztőségünkből többen is részt vettünk a táncházon, hogy részesedjünk a napfényes görög életérzésből, s megerősödött bennünk a tapasztalat, hogy ez a fajta tevékenység valódi terápiaként hat az emberre.

Nem véletlenül volt évszázadok, ezredek során mindennapi része az emberi kultúrának a közös tánc. Felvillanyoz, magával ragad és közösséggé kovácsol boldogot, boldogtalant. Aki nem tudja a lépéseket, hamarosan ő is átveszi a tömegből valakitől, s mintegy vírus – csak ez esetben jó hatású – terjedt tovább a tánctudás a körben állók között, mire már mindenki többé-kevésbé, de egy ritmusra járja.

Az ismétlődő, fülbemászó lüktetésű dallamok egészen meditatív hatást keltenek, s a résztvevő néhány órára kizárhatja a külvilágot, elfeledkezhet az aznap eseményeinek súlyáról és a következő napok teendőiről, és egy egészen más dimenzióban érezheti magát.

Felcsendült persze a közkedvelt Zorba-muzsika is, s újra ráeszmélhettünk, miért nevezte Zorbát a napokban 80. születésnapját ünneplő, kiváló művésznőnk, Uhrik Teodóra az életigenlés mesterének – a Pyrgos dallamai segítettek ezt átérezni, s megtapasztalhattuk, milyen ereje van a közösségben megélt táncnak és minőségű, az emberi élet lüktetésével összecsendülő zenének.

Talán többször kellene emlékeznünk erre, s városi szinten is érdemes lenne egyre gyakoribbá tenni a szabadtéri, a város központjában helyt kapó, különböző kultúrák világát bemutató táncházakat, az igény ugyanis, ahogyan a szerda este is mutatta, megvan rá a pécsiek körében.