Gyermeket varázsoltak felnőttekből a cirkuszi előadások - galéria (videó)

Emlékszem még az első fényfesztiválomra. Egyszerűen elvarázsolt, lenyűgöztek a pécsi székesegyházra vetített versenyalkotások. Minden alkalommal – ez idén sem volt másképp  –  megemeltem nem létező kalapom az alkotók előtt. Az ügyességük, a precizitásuk, ahogyan egy komplett showt „írtak” erre az épületre, bámulatos. És ha már itt tartunk, akkor mindenképp meg kell említeni a 2023-as megmérettetést. Július 7-én, az első vetítésre még nem a legnagyobb, de így is elég nagy tömeg gyűlt össze megnézni a műveket, hogy aztán a nézők telefonjukat elővéve szavazzanak kedvencükre. Én is így tettem, tegyen így mindenki. A verseny témája ebben az évben a “coexistence – egyidejű létezés –, ami egy olyan rendszer, amelyben látszólag függetlenül léteznek azonos térben és időben egymástól akár teljesen eltérő elemek. 

Ez az együtt létezés téma magyarázat lehet arra, hogy miért párosítottak a Fény Útján található legtöbb fényinstallációhoz valamilyen zenei produkciót. Lépten-nyomon DJ-kbe botlottunk. Talán ez az, ami egy kicsit megzavarta azt az idillt, elmélyülést, amit még a kezdeti fényfesztiváloktól megkaptam: csak sétálni helyszínről-helyszínre, átengedve magunkat a látványnak. Engem ez a zenei sokadalom nem tudott meggyőzni, ahogy maguk a fényalkotások sem.  

A Fény Útjáról eltűntek helyszínek, méghozzá kedvencek és hangulatosak. Helyettük persze ott volt a Kodály Központ, ami otthont adott a fesztivál egyik leginkább magával ragadó, monumentális látnivalójának, a Gaia-nak. Ez egy hét méter átmérőjű Földet ábrázoló installáció, amely a fejünk felett lebegett. Be kell valljam, hogy ez tetszett a legjobban, de nem csak a látvány maga, hanem itt újra megtapasztalhattam a régi fényfesztiválok élményét. Ugyan volt zene és sok ember, de mégis oly békés volt, ahogyan egy babzsákból felnéztél a Földre. Ezt kéne tennünk a mindennapjainkban is, felnézni rá. 

Volt még pár helyszín, ami elnyerte a tetszésem, de sajnos a hatalmas tömeg elvette a kedvem a további sétától és attól, hogy mindennap kimenjek.   

Amit viszont pozitívan éltem meg, azok a délutáni utcai cirkuszi előadások, amelyek igazi csodát vittek véghez. Gyermeket varázsoltak a felnőttekből.