Az egy koncertre visszatérő Hamar Zsolt ezúttal könnyed, hangulatos komolyzenével érkezik

A neves zeneművésszel felfrissítettük a pécsi emlékeket, de beszámolt egészen új projektekről is. 

– Mit jelent önnek Pécs, hiszen itt lett pályafutása során először vezető karmester és zeneigazgató, mi több, a saját elképzelései szerint felépíthetett egy nagyzenekart?
– Ez a közel tíz esztendő életem egyik legmeghatározóbb és talán legszebb időszaka volt, s ezen belül az igazi közös szárnyalást a 2002–2006 közötti évek jelentették. Igen mély, összetett érzéseket táplálok a város iránt, és mindig nagyon jó itt lenni. 

– Ilyennek képzelte a zenekart másfél évtizede?
– A fő irányvonalakat tekintve igen, az együttes bejárja azt az utat, amit akkoriban elképzeltünk. Összességében nagy szurkolójuk vagyok, és bízom benne, hogy írják tovább ezt a szépen ívelő történetet. 

– Európa vezető szimfonikus zenekarai élén legendás operaházakban dirigált és irányított 3-10 éves időszakokat. Mi vitte mégis mindig tovább?
– Így van kitalálva a nemzetközi rendszer, 3-5 év után a zenekarok új töltésre, új iránymutatásra vágynak. Persze akadnak kivételek, például Toscanini vagy Herbert von Karajan esetében. Ugyanakkor Simon Rattle-t hiába imádta a zenekar és a közönség Berlinben, egy idő után mégis továbblépett.

– A sikereit nézve úgy tűnik, még mindig nem dőlt el, hogy opera- vagy szimfonikus zenekari karmester.
– Szerintem nem értelmezhető az egyik a másik nélkül. Van egy olyan vélekedés, amivel magam is egyetértek: „nem igazi karmester az, aki nem tud operát dirigálni”.

– Ezúttal zenés színházat, madárdalos szimfóniát, impresszionista muzsikát hoz. Kedveli az efféle vizuális komolyzenét?
– Színpadban gondolkodni olyannyira nem áll tőlem távol, hogy már rendeztem is operát. Most pedig egy értékes, izgalmas, könnyen befogadható összeállítás bemutatására kértek fel. Igen jó ötletnek tartom ezt a Flört-bérletet, mely új hallgatókat igyekszik megnyerni. Mert a közönség hihetetlenül fontos, a pandémia például arra is rávilágított, hogy az élő hangversenyeket semmi nem tudja pótolni. 

– Megalapította 2021-ben a Collegium Hungaricum Symfonicumot. Mit takar ez a projekt?
– Alapítványi háttérrel a szimfonikus zenekari kultúra fejlődését támogatjuk – én egyébként ebből habilitáltam. Alapeleme a tevékenységünknek a zenekari zenészek felkészítése, hogy tudatosan érkezzenek a művészek az együttesekbe. A karmesteri programunk például két éve működik, és vannak már nemzetközi győzteseink is. 

– Melyik zenekarral dolgozik leginkább napjainkban?
– A csehországi Olomouc székhellyel működő Morvai Filharmonikusok vezető karmestere vagyok jelenleg. Ez egy gyönyörű történelmi város, ahol szimfóniát írt Mozart, Mahler pedig a karmesteri munkát kezdte, míg Dvořák csaknem az összes oratórikus művét a helyi kórusnak alkotta. A magyar vonatkozás pedig az, hogy Mátyást „Alamócon” koronázták cseh királlyá. 

– Padovától Zürichen át Németországig mindenhol vezetett zenekarokat. Világpolgárnak tartja magát?
– Fiatalkoromban rögtön rávágtam volna, hogy igen. Aztán pár éve Wiesbadenben, egy gyönyörű német városban nagyon jól éreztem magam, élveztem a munkám. Egyszer mégis arra ébredtem, hogy haza kellene mennem. Ugyanakkor mindenhol a hivatásom lehetőségei teszik érdekessé az életem.