Elegáns zene szólt a tündéri közönségnek

Úgy jó húsz esztendeje, az ezredforduló óta ott vagyok a Pannon Filharmonikusok hangversenyeinek többségén, de a legötletesebb műsorösszeállításukkal e hétvégén találkoztam. S talán nem véletlen, hogy az egyébként is 90-100 százalékos nézettségű koncertjükre ezúttal már napokkal hamarabb ki lehetett tenni a telt ház táblát. 

A Kodály Központban vasárnap hallható Brandenburgi versenyek című estről van szó, mely felvonultatott kilenc szólistát (a kiemelt hangszerek közt volt, furulya, oboa, fuvola, trombita, hegedű, zongora és csembaló is), és valójában egy jegyért dupla hangversenyt kapott a közönség. 

Ugyanis napjainkban az a trendi egy klasszikus zenei koncerten, hogy elhangzik egy nyitány, vagy egy rövid kompozíció, majd egy versenymű, aztán az est második fele egy nagyzenekari szimfóniáról szól. Ezúttal pedig egy Prokofjev szimfónia, egy zongoraverseny, valamint a zongoraszólót játszó Liszt-díjas Balogh József ráadásaként egy újabb Prokofjev zenei költemény, Az easte alkotta a műsor első felét, vagyis egy komplett zenekari koncert. Aztán a második részben egy különleges kamarajátékot kaptunk, több eredeti barokk hangszerrel, nyolc újabb szólistával, Bach versenymű repertoárjából adva átfogó képet a Brandenburgi verseny 2. és 4. művével, s mindkét részben Vass András vezényletével. 

Ami a Prokofjev blokkot illeti, ki gondolná, hogy ezek az éppen 100 esztendős klasszikus építkezésű zenék Egy alig húsz éves fiatalember fejéből pattantak ki, és a maguk idejében formabontó daraboknak számítottak. Mondjuk a zongoraversenyen meg is lepődött a közönség, mert a szólóhangszer jelentette az előadáshoz a ritmusszekciót, és filmzenei, valamint jazzes hangulatú dallamokat indított el a teremben. 

Apropó Prokofjev! A 70 éve elhunyt zeneszerző és zongoraművész tiszteletére ugyancsak a múlt hétvégén a Művészetek Palotájában Prokofjev-maratont rendeztek, s a Pécsett felcsendülő kompozíciók ott is szerepeltek. Prokofjev pedig ezt a zongoraversenyét a Zeneakadémián diplomamunkaként mutatta be húsz esztendősen, s újszerű futamaival igen meghökkentette a konzervatív zenei szakembereket, miközben mi már lehet, hogy túl régivágású klasszikus zenének érezzük ezt a versenyművet. Nem úgy a mögöttem ülő sorban ülő öt 6-10 esztendős kislány, akik cserfesen és igen jó kedélyűen elemezték műsor előtt és a szünetben az elhangzó darabokat, és melengették az ember szívét a tündéri jómodorukkal, és mintaértékű viselkedésükkel, hozzáállásukkal. 

Aztán jött a második rész Bach versenyműveiből, egy tökéletes kamaraest mintegy húsz fős kiszenekarral, múzeumban is feltűnő, gyönyörű kivitelű csembalóval, egy korhűre fabrikált trombitával, de az egyik hegedű sem szólt szokványosan. Másrészt két furulya is szólót játszott, erre sem túl nagy a zenei szakirodalom. Összességében egy rendkívül vidám, elegáns, szórakoztató este volt, emlékezetes eredeti elemekkel, érdemes volt ezen a vasárnapon az esti mozizást koncertre cserélni. 

Kodály Központ, február 05. 18.00.

Pannon Filharmonikusok: Brandenburgi versenyek