2022.11.16. 10:27
Megáll az idő a színpadon Uhrik Teodóra és Vári Éva körül
Telt házzal mutatták be Vári Éva és Uhrik Teodóra szereplésével a Királyrák krumplifészekben című kétszereplős darabot. A Kossuth-díjas művésznők nevével fémjelzett előadásra decemberig elfogytak a jegyek – már a bemutató előtt.
Fotó: Juhasz Eva
Két nyolcvan körüli hölgy találkozik egy idősek otthonában a Pécsi Nemzeti Színház legújabb előadásában, amelyet a Pécsi Horvát Színház színpadán játszik a két ikonikus művész. A kortárs norvég darabot kifejezetten két ismert helyi színésznőre írták tíz éve. A történet azonban bárhol játszódhatna, a két pécsi művésznő saját karaktereihez igazítja a szerepeket.
A jómódhoz szokott úrinő, Lillemor (Uhrik Teodóra), miután férje elhunyt, házuk pedig tűz áldozata lett, Maggi (Vári Éva) szobájába kerül egy idősek otthonában. Ez kifejezetten norvég utalás, az országban az utóbbi években a növekvő szárazság miatt megsokasodtak a pusztító erdőtüzek – a történet szempontjából ez azonban mellékes.
A két asszony teljesen más kultúrkörből érkezett, ebből fakadóan eltérő a habitusuk is. Lillemor kifinomult, visszafogott, gazdag családból származik, Maggi a nagyszájú, harsány „proli”. A két művésznő kiváló érzékkel ragadja meg a karaktereket. Szerethető, humoros, egyben megható, időnként szívszorító előadást vittek színpadra Böhm György rendezésében. A darabot hazánkban tavaly a fővárosban is bemutatták, ott – nem teljesen világos okokból – két férfi játszotta a karaktereket, a norvég kritikák az ottani ősbemutató kapcsán a szerepek helyenkénti túljátszásáról tudósítanak. Ezek fényében még inkább kiemelendő Vári Éva és Uhrik Teodóra játéka, színpadi jelenléte.
A két művésznőről nehéz elfogulatlanul nyilatkozni. De vitathatatlan, hogy természetességükkel, atmoszférateremtő készségükkel, ízlésesen érzékletes humorukkal a másfél órás előadás idejére megállítják maguk körül az időt. A két karakter összecsapásából igazán humoros momentumok kerekednek, s az események közepette érdeklődve figyelhetjük, ahogyan a két hölgy sorsa a különbözőségek ellenére is egyre inkább összefonódik, barátság kezd szövődni köztük. Bármennyire is távolinak gondolja valaki az idősek otthonai történéseket, lehetetlen az eseményeken kívül maradni, a két magára maradt asszonyt az előadás során egyre jobban szívünkbe zárjuk. Egyszerű szobájuk megnyílik felénk, s vendégként a cselekmény részeivé válhatunk.
Az egyéni élettörténetek keserédes pillanatai az időskori méltóság kérdését is fókuszba állítják. A művésznők kiegyensúlyozott és élvezetes alakítása nem engedi, hogy leragadjunk a szórakoztató jeleneteken való kacagásnál. Felvillantja, minden ember mögött egyéni élettörténet, örömök és tragédiák állnak.
Emlékeztet, hogy a társadalmi helyzet, az egészségügyi állapot és az életkor változásával sem szűnünk meg álmodni, vágyakozni az élet kínálta kalandokra, a szerelemre vagy a barátságra. A gondosan összeállított pécsi előadás segít, hogy ez a rendkívül aktuális üzenet értő befogadókra találhasson a közönség soraiban.
