2022.11.13. 07:00
Az ifjú színész gyerekkora óta kötődik a pécsi teátrumhoz
Kecskés Alexisz sokszínű – görög és német – családból származik. Az ifjú színművész szerint ez segíti abban, hogy a dolgok több oldalát is figyelembe vegye. Gyerekszínészként állt először a Pécsi Nemzeti Színház színpadán, idén már a társulat új tagjaként játszik.
Ösztönösen, reflexszerűen színházban gondolkodom, hétköznapi helyzetek kapcsán is gyakran merül fel bennem, hogy fordíthatóak le erre a nyelvezetre
– fogalmaz Kecskés Alexisz. A fiatal színész idén diplomázott Kaposváron, de már tízéves kora óta szinte folyamatosan játszik. Ő volt a 2005-ben bemutatott Oliver!, majd a A kölyök címszereplője, játszott később a Mumusban, de számos más darabban is viszontláthatta a pécsi közönség.
Bár érettségi után nem jelentkezett egyből a színművészetire, hanem nemzetközi tanulmányok szakon folytatta útját, közben csatlakozott a Janus Egyetemi Színház társulatához.
– Rájöttem, hogy ez a természetes közegem, itt érzem jól magam és itt tudom igazán hasznos dolgokra fordítani az energiámat – véli.
Így néhány évvel később végül csak beadta a jelentkezését a színművészeti egyetemre.
– A hétköznapokban gyakran vagyok szétszórt, rendetlen, de ahogy belépek a színházba, összeszedetté válok, úgy érzem, mindennek rendszere, értelme lesz. Ez jó érzéssel tölt el, ezért is választottam ezt a pályát – állapítja meg Kecskés Alexisz.
Úgy véli, a színházi munka végső soron arra irányul, hogy valami értékes szülessen a folyamatból.
– Máskülönben nincs értelme! A színház, ha nem lenne értékteremtő szerepe, akkor csak egy feszültséglevezető eszköz lenne. Azt hiszem, ennél többről van szó. Egyetemes kérdéseket kell az adott korszellem köntösébe bújtatva bemutatnunk. A színház felhívhatja ezekre a figyelmet, segíthet felülemelkedni az egyéni problémákon, magasabbra emelni a gondolati horizontot. Egy jó előadás elgondolkodtat, az ember a hatására felismerhet, újraértelmezhet különböző élethelyzeteket a saját környezetében – fogalmazta meg gondolatait a fiatal színész.
Kecskés Alexisz keresztneve idehaza különlegesen cseng, nem véletlenül: édesanyja görög származású, gyerekkorában sok időt töltöttek Athénban a családjával.
– Anyai nagyszüleim Görögországban éltek egy kis faluban. A második világháborúban partizánok voltak, ezután a szovjetunió tagjaként Magyarország fogadta be őket, lakhatást, munkát biztosítva nekik. Apai oldalról viszont németek a felmenőim, nagyanyámat nyolcévesen felpakolták egy vonatra, el kellett hagynia az országot, német származása miatt embertelen bánásmódban részesült… Micsoda különbség! Azt gondolom, ezek fényében közvetetten belém kódolódott az, hogy semmi nem egyoldalú. Rendkívül hálás vagyok ezért, hiszen ez az örökség számtalan dologra több nézőpontból biztosít rálátást – állapítja meg Kecskés Alexisz. Úgy véli, a görögös derű és mentalitás máig nagy hatással van rá.
Idén az Ö.K.Ö.R. II.-ben – ahol gitárt is ragad –, a Valahol Európában musicalben, a Nagymamában, Az üvegcipőben és a Médeiában láthatja a pécsi közönség.
