Sosem dolgozott jogászként, azonban a színházban sokszor használja ezt a tudást

– Milyen tervekkel vág neki a JESZ vezetésének?

– Ha lehet, még nagyobb teret kívánunk majd adni annak, hogy a fiatalok az őket igazán foglalkoztató problémákról beszélhessenek a színpadon, ugyanakkor az is fontos, hogy az elmúlt évek minőségi színvonala, struktúrája megőrződjön. Erre garancia a fiatal, neves rendezők rendszeres meghívása és az, hogy elődöm, barátom Mikuli János továbbra is részt a művészi munkában.  A JESZ nyári, nemzetközi fesztiválja sikerrel zajlott, ezt szeretnénk rendszeressé és szélesebbé tenni, mert a különböző kultúrákkal, színházi formanyelvekkel való találkozás mindig rendkívül hasznos az egyetemistáknak, újak az impulzusok, de a saját munkájuk értékét is megmérhetik. Ma – ez biztos – minden nemzetközi együttműködést segíteni kell.

– Az egyetem életében egyéb módon is bekapcsolódnak?

– Igen! Célom, hogy ahol csak lehet, színházi eszközökkel segítsük az oktatást, hogy nyitottak legyünk minél több intellektuális megközelítési formára. Szeptemberben a Művészeti Kar szervezésében fiatal japán képzőművészek, míg jelenleg a Kommunkáció Tanszék külföldi hallgatói tréningeztek nálunk, de felléptünk ÁJK-n, a Kutatók Éjszakáján, ahol a mi színészeink demonstrálták a jogesetet, a hallgatóság nagy örömére.

– Színész a Pécsi Nemzeti Színházban, a PTE-n esztétikát és jogot végzett. Másképp tekint így a művészi munkára?

– Először esztétikát tanultam, '87-től, akkor csöppentem a színjátszásba, s hamar eldőlt, hogy később ezzel akarok foglalkozni. Egyetemi színpadosként nem csak játszás érdekelt, hanem a darabok, az előadások struktúrája, komplexitása. Jogra 27 évesen, már diplomásként iratkoztam. Bár sosem dolgoztam jogászként, a színházban sokszor használom ezt a tudást. A jog is a konfliktusok, az emberi viszonyok mögött meghúzódó motivációt kutatja. Ha a darab problematikája megköveteli, szívesen és bátran keresem az intellektuális párhuzamokat.

– Sosem titkolta keresztény értékrendjét. Ez miként hat a munkájára?

– Színészként ez szerepfüggő, ott nem én osztom a lehetőséget, bár többször volt olyan, hogy azért talált meg egy feladat, mert a végsőkig szeretek harcolni az igazamért. Rendezőként kifejezetten hiszek abban, hogy a színpadi igazság keresésének fontos alapja egy szilárd értékrend vagy éppen ennek a hiánya. Szeretek a saját értékrendszerem melletti érvekkel megtámasztani egy színpadi jelenetet, ha kell, itt sem vagyok ijedős. Ma, akár a színházban, akár másutt nem igazán trendi a hitről beszélni, pláne a kereszténységről, miközben egész kultúránk megkerülhetetlen origójáról van szó. Egyszerűen muszáj tisztázni a keresztény tradícióhoz való viszonyunkat. Ezért volt különleges élmény, hogy az elmúlt években a JESZ több alkalommal is fellépett a Pécsi Egyházmegye programjain, és kiváló a kapcsolatunk a reformátusokkal is.