Időutazáson vehetünk részt a múzeumban, ahol a domonkos kripta kincseit mutatják be (videó)

Különleges és semmilyen szempontból nem hétköznapi kiállítás nyílt csütörtökön a pécsi néprajzi múzeumban, amely a váci domonkos kripta kincseit mutatja be. 

 –Szerintem az ember tisztában van a halállal, de nem szeret rá gondolni. Ez a kiállítás nemcsak a halálról szól, hanem a 18. századbeli polgárok életét is bemutatja, ezen keresztül talán a halállal kapcsolatos képünk is megváltozik. Reménykedem abban, hogy a látogató elgondolkodik azon, hogy az életben mi a fontos és mi nem – válaszolta tegnap kérdésünkre, hogy miért ajánlja a kiállítást a pécsieknek a váci Tragor Ignác Múzeum néprajzkutató főmuzeológusa, Csukovits Anita. 

A kripta feltárásának történetéről is mesélt a főmuzeológus. Vác, hasonlóan több más magyar városhoz, a török időben elnéptelenedett. A török kiűzése után a Felvidékről visszatérő váci püspök látta, hogy a város elpusztult, alig maradt pár család itt. Elhatározta, hogy újra felvirágoztatja a települést, ezért katolikus mesterembereket hívott Európa több országából, akik számára adókedvezmények fejében ingyen telkeket adott. Érkeztek cseh, német, morva, szlovák mesterek, majd megérkeztek a domonkos szerzetesek is, akik felépítették templomukat és kriptájukat a főtéren. A sírhelyet a 19. század elejéig használták, majd a kripta (elfalazás nélküli) használatát közegészségügyi okokból betiltották. Később a kripta bejáratát befalazták, és lassan feledésbe merült. 1994-ben a váci főtér és a templom felújítása során a munkásoknak feltűnt, hogy a fal máshogy kong a templomtorony alatt. A téglákat kibontották, és látták, hogy egy lépcső vezet lefelé, ahol egy nagyobb teremben sorokban és oszlopokban egymásra helyezve fekszenek a koporsók, összesen 262 darab. 
 

Az itt feltárt, mintegy 1800 tárgyat tartalmazó leletegyüttes az eddigi legnagyobb és legépebben fennmaradt magyarországi kriptatemetkezés, mely európai, sőt világviszonylatban is jelentős. Egy másik különlegessége is van a leletnek, a kripta klímájának, állandó hőmérsékletének, szellőzésének köszönhető több holtest teljesen, vagy részben mumifikálódott. 

– Olyan érzésünk volt, hogy időutazók vagyunk, a 18. századi Vácra érkeztünk meg. Munkatársaimmal fél évet töltöttünk a kripta feltárásával. Sokszor kérdezték tőlünk, hogy volt-e rémálmunk? Elmondhatom, hogy nem – említette Csukovits Anita.