A Vasarely-legenda ma is él

– Meséljen a városhoz fűződő kapcsolatáról! 
– Nyolcadszor járok Pécsen, jól érzem magam itt. Aix-en-Provence, ahol az édesapám, Pierre Vasarely által vezetett Vasarely Alapítványnak dolgozom. Sok közös pontot látok a két város között. Mindkettő római eredetű, kiemelkedő az egyeteme és a táj híres borairól. Most már én kezdek ismeretségeket kialakítani. Több mint tíz éve indult a város testvérkapcsolata Aix-en-Provence-el, a Leőwey- és a Janus-gimnáziumokkal máig rendszeres az iskolai cserekapcsolat. Szeretnénk a jövőben még szorosabbra fűzni a szálakat dédapám szülővárosával. 

– Mivel foglalkozik most? 
– Közgazdaságtant tanultam Párizsban és Japánban, majd Londonban végeztem a művészet üzleti vonatkozásait vizsgáló mesterképzést. A tudásomat a jó ügy szolgálatába kívánom állítani az alapítványban és Victor Vasarely örökségét méltóképp képviselni. Segítek a programok szervezésében, a műalkotások menedzselésében is. 

– Mit jelent ez pontosan? 
– Sajnos évekkel ezelőtt volt egy hosszas örökösödési vita, ami a műkincspiacra nézve is nehézségeket jelentett. Apám nem nyugodott bele és a hatóságokhoz fordult. Már jó pár éve hivatalos a bírósági döntés, hogy csak ő hitelesítheti Victor műveit. Szerencsére mára a piaci helyzet sokat javult, de úgy érzem, Victor Vasarely sokkal többet érdemel – kiemelkedő, úttörő alkotó volt, az op art és a kinetikus művészeti mozgalom elindítója. 

– Milyen programokat szervez a Vasarely Alapítvány? 
– A célunk, hogy a kinetikus művészet nemzetközi központjává váljunk. Az állandó Vasarely-kiállítás mellett már most is üzemel egy tér, ahol fiatal művészek alkotásait mutatjuk be. Szervezünk előadásokat, szimpóziumokat és koncerteket, teret adunk a tudományok képviselőinek is, bemutatva a művészettel való kapcsolódási pontokat. 

– Nehéz vagy inspiráló ilyen örökséget hordozni? 
– Egy kicsit mindkettő. De apám távol tartott a korábbi vitáktól, és mostanra úgy érzem, sokkal inkább inspiráló. Rengeteg nagyszerű emberrel, művésszel találkozom a munkám során, ez igazán lelkesítő számomra. 

Inspirációt merít dédapja emlékéből

Ugo Vasarely 1995-ben született Aix-en-Provence-ban, Victor Vasarely dédunokájaként. Kétéves volt, mikor a nagy művész elhunyt, de a kötődése így is erős hozzá. – Sajnos közvetlen emlékeim nincsenek róla, de sok közös fényképet őrzök magunkról. Fontos történet a családunkban, amikor Victor Gordes-ban alkotott. Egy nap, amikor belenézett régi, rusztikus kövekből épült pásztorházának kicsi, négyzet alakú ablakába, forradalmi felfedezést tett, belülről ugyanis a négyszögletű ablak teljesen fehérnek, kívülről viszont feketének látszott: így született meg az op art stílus, az ötvenes évek elején – mondja Ugo.