Magával ragad a szenvedély a Pécsi Balett előadásán

A Pécsi Balett produkciója 2014-ben született meg, Vincze Balázs rendezésében és koreográfiájával, 2022-ben új szereposztásban mutatták be Budapesten a Nemzeti Táncszínházban, illetve csütörtökön este a Pécsi Nemzeti Színházban. 
 

A balett a modern és a klasszikus határán mozog, ez megmutatkozik abban, hogy Bizet eredeti zenéjét használják, azonban helyenként modern átdolgozásban, illetve a mozgást figyelve is ezt érezhetjük. Sikerült megtalálni az összhangot és egy igen látványos, szenvedélyes és mozgalmas előadást láthatott a közönség. 
 

Karin Iwata a kezdettől fogva minden tekintetet magára vonz Carmen szerepében. Az ifjú, törékeny táncművész óriási energiákat mozgósít a színpadon, ugyanakkor a „végzet asszonya” karaktert játékossággal, bájjal fűszerezi. Mozgását, mimikáját figyelve a néző számára érthetővé, érezhetővé válik, miért az ő alakja körül forog minden a darabban, hogyan képes egyetlen nő ekkora érzelmi hullámzást, drámai erejű szenvedélyt kiváltani környezetéből. 
 

A cselekményt a vizuális elemek egészítik ki, a fény­effektusok mellett a díszlet- és az eszközhasználat is érzékletes. Mind a jelmez, mind a díszlet a fehér, a fekete és a vörös színeket használja. 
 

Hangsúlyos szerep jut a férfikarnak és a katonáknak is. Az egyik jelenetben a ritmusjáték, a tapsok és csapások egy pillanatra a magyar férfitánc, a verbunk dinamikáját idézik. 
 

Kiemelendők a szólók is, különösképp Carmen és Don José (Szabó Márton) kettősei, melyek bemutatják a karakterek közötti érzelmi kötelék alakulását. 
 

A cselekmény azonban már kezdetben előrevetíti a drámai véget. Egyrészt Carmen Micaelától (Frank Edina) szereti el Don Josét, másrészt Carmen mindig új prédát szemel ki magának, úgy mint Escamillót (Koncz Péter), a híres torreádort. 
 

A második felvonás második fele az előzményekhez képest felgyorsítja az eseményeket, ez néhol az elnagyoltság benyomását keltheti a nézőben – többek között a drámai végkifejlet is kaphatott volna nagyobb hangsúlyt, néhány perccel több időt a még emeltebb hatás érdekében. 
 

A látványos darab arra is egyértelműen rávilágít, hogy a szenvedélyek viharában az ember képes kifordulni önmagából, hátat fordítani korábbi életének, a számára fontos személyeknek és értékeknek – ugyanakkor azt is megmutatja, természetünkben lakozik a vágy a szenvedélyre és a szabadságra, s ember legyen a talpán, aki az érzelmileg kiélezett helyzetekben képes józan és megfontolt döntéseket hozni.