Vizsgáznak az ittas vezetők az új tragikomédiában

A Háy János által írt és Soós Péter által rendezett tragikomédia alapszituációját egy olyan képzés adja, melyet a jogosítványukat ittas vezetés miatt elvesztők számára vezet két pszichológus – a résztvevőknek pedig meg kell fogadniuk, hogy a továbbiakban nem ülnek alkoholfogyasztás után a volán mögé. Önmagában ironikus a helyzet, ugyanis a háromalkalmas foglalkozás aligha szolgál biztosítékul a továbbiakban való szabályos közúti magatartásra.

A két vezető pszichológus (Sólyom Katalin és Füsti Molnár Éva) ennek ellenére megpróbálja (többé-kevésbé) komolyan venni a feladatot, s még a pszichodráma eszköztárát is bevetik a kilenc résztvevő történetének feldolgozásához, akik a társadalom különböző rétegeiből érkeznek. Az így bemutatott jelenetek egyfajta „játék a játékban” helyzetet szülnek, s egy-egy ponton össze is kapcsolódik némely történet mögötti élethelyzet. A két pszichológus rendkívül különböző személyiség, akik időnként egymással is nehezen jutnak egyetértésre, ez elősegíti a jelenetek dinamikáját.

A foglalkozások során önkéntelenül is fény derül családi, párkapcsolati és munkahelyi problémákra. A helyzet tragikomikusságát a díszlet is jelzi, mely egy elhanyagolt, romos iskolai tornatermet idéz. Érdemes megfigyelni a szereplők közti csoportdinamikát, akik az idő előrehaladtával egyre inkább feloldódnak.

Az előadás dinamikus és szórakoztató annak ellenére, hogy a darab nagy részét a szereplők párbeszédei teszik ki, ez a színészek karakterformálását dicséri. Illés Alexa és Józsa Richárd például korábbi alakításaik nagy részétől eltérő szerepekben mutatkoznak meg, jól eltalálva karaktereiket.

A darab mondanivalója azonban nem egyértelmű. Bizonyára nem is célja igazán nagy tanulságokat levonni, nem válik egyértelművé a szerző álláspontja sem a helyzetről. Az előadás tragikuma egy kifejezetten nehéz sorsú szereplő (Bergendi Barnabás) történetében csúcsosodik ki, aki a függőségek romboló hatását hatványozottan megjeleníti. A végkifejlet drámaisága azonban kevésbé tud érvényesülni, inkább itt is a tragikomikus és abszurd helyzet dominál. Az előadás rávilágíthatna mély emberi drámákra, s kísérletet is tesz erre, a katarzis helyett azonban hiány­érzetet is hagy a nézőben. Ennek egyik oka az időkorlát is, hiszen csak vázlatosan ismertetheti a karakterek problémáit és élettörténetét, így a dolgok mélyére már nem kalauzol el.

Az Utánképzés ittas vezetőknek ugyanakkor a megszokott, hagyományos színházi előadásoktól idegenkedők számára is élményt jelenthet dinamikus és szórakoztató jelenetei által.