Komálovics Zoltán Méhes Károly meghívására érkezett Vajszlóra

– Hogy találkozott a programmal és a vajszlói lehetőséggel?

– Az ötletet Méhes Károly, a kezdeményezés egyik fő szervezője adta, aki a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban végzett, ahol tanítok. Korábban már kapcsolatban álltunk egymással, egy ideje már terveztük, hogy ellátogatok a környékre. Az ő bátorítására pályáztam a programba, így tölthettem el két hetet Vajszlón, ahova nagy kíváncsisággal és várakozással indultam el.

– Mivel töltötte az elmúlt időszakot?

– Határozott céllal érkeztem, Világi László győri költő pályaképén dolgozom, s ezt kívántam befejezni, tökéletesíteni. Az ormánsági település azonban magával ragadott, beszippantott az itteni hangulat. Sokat sétáltam a környéken, ellátogattam Siklós fele, a Tenkes-hegyre és Harkányba is. Próbáltam minél jobban beleélni magam az itteni emberek mindennapjaiba, ellátogattam a helyi sörözőkbe, kávézókba. Horváth István polgármester rendkívül segítőkészen fordult felém, sokat mesélt a falu történetéről, különlegességeiről és körbe is vezetett. Élményeimet rövid haikuciklusban örökítettem meg, illetve egy megíratlan vajszlói képeslap és a mögötte rejlő történet is megihletett.

– Milyen képeslap?

– A főtéren készült, az 1900-as években, de nem tudni biztosan, milyen eseményt örökített meg. István szerint talán Ferenc József látogatása lehetett. Prózai művemben ezt a témát dolgoztam fel, megírva a megíratlan képeslapot, hangulatképekben bemutatva a vajlszlói múlt és jelen összefonódását.

– Milyen benyomásokat szerzett Vajszlón?

– Egy ormánsági határfaluról van szó, ahol az élet nem mondható könnyűnek, az emberek napjai munkával telnek: jelenleg is zajlanak az aratási munkálatok. Ennek ellenére az emberek kedélyesek, közvetlenek, udvariasak, sok lehetőséget és perspektívát látok itt. A település rendkívül nyitott a kultúra iránt is, többek közt az itteni Kodolányi János Emlékmúzeumot is nagy becsben tartják.

– Mit emelne ki az itteni tapasztalatokból?

– Egyfajta mediterrán mentalitást éreztem itt. Én győriként, északról érkeztem, megfogott az itteni közvetlen, lazább, nagyon emberi atmoszféra. Egészen meglepett, hogy a településen három kávézó is található egymás mellett, ízletes kávékat kóstolhattam a járdára kitett asztalkáknál – egy kis ideig szinte a kedélyes Toszkánában érezhettem magam itt.

Helyi kötődésű művei születtek

Komálovics Zoltán 1964-ben született Győrben. Író, költő, irodalomkritikus, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium magyar-történelem szakos tanára és a Pannonhalmi Szemle szerkesztője. Számos recenzió és irodalomtörténeti tanulmány szerzője, emellett verseket és szépirodalmi műveket is ír. Vajszlóra a Pécsi Íróprogram fő szervezője, Méhes Károly hívta, akivel már régóta tervezték a baranyai látogatást. Jelenleg Villányi László győri költő irodalmi életrajzán dolgozik, azonban Vajszlón több helyi kötődésű műve is született az elmúlt hetekben: haikuk és egy képeslap ihlette prózai írásfüzér.