Már fél évszázada dalol Kővári István

– Mi kell egy ilyen címhez?

– Valószínűleg annak köszönhetem, hogy 1969-ben 17 évesen kezdtem, s az ötven év alatt csak elvétve hiányoztam a próbákról, a fellépésekről. Négyen kaptuk meg eddig ezt az Örökös tagságot, de már csak ketten vagyunk aktívak. Egyébként az édesapámmal együtt kezdtem itt az éneklést, napjainkban pedig az öcsémmel erősítjük a tenor 2. szólamot.

– Már az „átkosban” is rendszeresen külföldön szerepeltek?

– Igen, de a külföld akkoriban az NDK-t, Jugoszláviát, a Szovjetuniót jelentette. Később viszont eljutottunk a világ minden részébe.

– Melyek a legemlékezetesebb utak?

– Kétszeres olimpiai bajnokok vagyunk, így Graz és Kína mindenképpen topon van, de kiemelném a dél-amerikai és az Egyesült Államok-beli turnéinkat is. Mindegyik különleges volt valamely részében és száznál több koncertet adtunk harminc országban. Azokra az utakra emlékszem szívesen, ahol kint élő magyaroknál laktunk, akik hazai környezetet teremtettek számunkra.

– Ekkora rálátással miként összegezné a bordalfesztiválok sajátosságait?

– Minden kórustalálkozónál sokkal felszabadultabb, önfeledtebb rendezvény, mert jó borok mellett sokkal könnyebb oldottan, természetesen dalolni.

– Születtek a külföldi koncertek nyomán nagy barátságok?

– Kitűnő kapcsolatokra leltem Finnországban, Argentínában és Kínában is. Az ének ugyanis egyetemes nyelv, könnyebb így barátkozni.

– Ötven éve hetente többször próbál, egyszer meg koncertezik?

– Heti egy próba elhagyhatatlan, de ha fellépésre készülünk, akkor besűrűsödik a program. Ám nem nyűg ez, hiszen egy baráti közösségről van szó, még akkor is, ha igen eltérő korosztályok találkoznak itt. A legfiatalabbak egyetemisták, a legidősebbek nyugdíjasok és akad köztünk az orvostól a tanárokon át a szakmunkásokig mindenféle ember. Jómagam pedig úgy gondolom, addig csinálom, amíg bírom egészséggel és képes vagyok még hozzátenni valamit a koncertekhez.

Korábban adótisztviselő volt

Kővári István 1952-ben született Pécsett. A Felsővámház úti általánosba járt (tanult hegedülni, dobolni és kórustag volt már az általánosban is), a Széchenyi szakközépben érettségizett és autószerelő szakmát is szerzett.

A 14-es AFIT-nál kezdte a munkát, dolgozott a Baranyai Építőipari Vállalatnál, ebből egy évet Líbiában, 1994-től nyugdíjazásáig a polgármesteri hivatal adóügyi osztályán tevékenykedett. Felesége, Ilona, szintén a polgármesteri hivatalból ment nyugdíjba. Lányuk, Viktória (33) építészmérnök, unokájuk, Julianna hat hónapos.