2019.07.28. 17:00
Nem diszkrét az arisztokrácia bája
Láttam a Pécsi Nyári Színházban két Molnár Ferenc-darabot. Nagyon vártam az Olympiát, amely az egyik leggyakrabban játszott és legszórakoztatóbb komédiája a szerzőnek, a Monarchia arisztokráciájának fennhéjázását kigúnyoló betétekkel, szerelemmel és cselvetésekkel. S kíváncsi voltam a Riviérára is, mert azt meg igen ritkán játsszák, alig van cselekménye, sokkal inkább a gondolatisága különleges – egy nyári színházban vajon ez mennyire jöhet át?
Nos, az Olympia az Ivancsics Ilona Társulat előadásában – nem tudom finomabban megfogalmazni – gagyira sikeredett, a gyenge hakni szintjét is csak alulról súrolta. A díszlet, a jelmezek abszurd módon vázolták a 100 évvel ezelőtti időszakot, s ebben nem volt semmi üzenet, inkább csak spórolás. Mi több, egy narrátor elmondta azt is, ha netán nem látnánk meg a színpadon, hogy ki mit miért csinál; akár a rádiójátékokban. Összegezve: Így nem szabad Molnár Ferencet elővenni!
Ezek után kicsit félve vártam a Riviérát, mert ott a szövegkönyv szerint alig történik valami, inkább társadalomrajz az egész, korhű gondolatokkal szegénységről, gazdagságról, vágyakról, megvalósulatlan életutakról. És döbbenetesen jó előadás lett belőle az Orlai Produkciónak köszönhetően. Kifejezetten jó színészalakításokkal Szabó Kimmel Tamástól, Kovács Patríciától, Ullmann Mónikától, Schruff Milántól. Mondjuk egy kicsit macsó a darab, mert okos dolgot csak a férfiak mondanak benne, de szinte minden szereplőnek jut benne egy nagy monológ. Mindemellett a 100 éves történet nagyon aktuális és ütős lett. Molnár Ferencet így kell napjainkban játszani!
