A tenger sem volt akadály, hogy meghódítsa Európát

Most, hogy vége az iskolának, egyre több gyermek tart szüleivel, nagyszüleivel a csarnokba, hogy együtt vegyék meg a hozzávalókat az ebédhez. Körutunk során bele is futottunk egy nagyszülő-unoka párosba, de a gyermek arcán nem látszódott mosoly, mert a nagymama épp zöldséget, répát és karalábét válogatott. Szemei azonban csillogtak, mert a szemközti pulton cseresznye és meggy tenger várta, kicsivel arrébb pedig egy úr épp kukoricát fosztott meg zöld csuhéjától. Jött is a kérdés a nagyi felé, hogy “A bácsi mit csinál?”. A választ meg is kapta, és kérte a kisgyerek, hogy nézzék meg közelebbről. A “műsor” pedig annyira sikeresnek bizonyult, hogy került is pár kukorica a nagyi kosarába.

Annyi néven ismert a kukorica: tengeri, törökbúza, málé. Ezek közül a tengeri talán az, amit a legtöbben ismernek. Hogy miért viseli ezt a nevet? Ez igen egyszerű, mert kukoricát először az indiánok termesztettek, és csak azután jutott el Európába ez a jóízű növény, miután Kolumbusz felfedezte Amerikát. És ez a nép név arra utal, hogy a tengeren túlról érkezett.

De nemcsak jóízű a kukorica, hanem egészséges is, hiszen rengeteg vitamint, ásványi anyagot és nyomelemet tartalmaz, arról nem is beszélve, hogy a gluténérzékenyek is fogyaszthatják.

A tengeren át érkezett növényt több módon is elkészíthető

A kukoricát többféleképpen felhasználhatjuk. Grillezhetjük, levest készíthetünk belőle, vagy megfőzhetjük. Ez utóbbi a legnépszerűbb elkészítési mód, de mint tavaly kiderült vannak különféle trükkök, amit bevethetünk, hogy még finomabb legyen a főtt kukorica, sőt fel is gyorsíthatjuk a fövését. A kukoricákat belehelyezzük egy lábasba, amibe aztán vizet, valamint egy bögre tejet és egy negyed kocka vajat is hozzáadunk. Ezzel tényleg gyorsabban elkészül, és nagyon kellemes vajas ízű tengerit kapunk, amit az Európa-bajnokság meccsei alatt is elrágcsálhatunk.