Betlehem József: Az elmúlt évek eseményei hatékony reakcióra kell, hogy késztessék az egyetemet

A stratégia az alábbi módon fogalmazza meg az egyetem jövőképét: „a PTE a jövőben regionális szinten vezető, országos szinten meghatározó, nemzetközi szinten mértékadó szereplővé kíván válni.” Erről beszélgettünk Dr. Betlehem Józseffel, a Pécsi Tudományegyetem általános, stratégiai és kapcsolati rektorhelyettesével. 

– A bemutatott stratégiai terv részleteiben azért már javarészt ismert volt a téma iránt érdeklődőknek, mi is írtunk róla többször. Miért kellett most egységesíteni, keretbe foglalni? 

– Azért van jelentősége, hogy most keretbe legyen foglalva a PTE stratégiája, mert az eltelt pár évben, és a körülöttünk felgyorsult világban számos olyan esemény történt, ami hatékony reakcióra kell, hogy késztesse az egyetemet, mint a Dél-Dunántúl egyik legnagyobb munkáltatóját, és mint az innovációban, gazdasági életben is meghatározó szereppel bíró szereplőjét. Számos korábbi stratégiai dokumentum létezik – több mint tízet azonosítottunk –, amelyek hatással vannak a mostani működésre. A hatékonyság fokozása érdekében ezeket újra át kellett nézni, hierarchizálni, és a modellváltás után a fenntartó, Universitas Quinqueecclesiensis Alapítvány előírásait is teljesíteni kellett. Úgy gondoljuk, hogy ez a 2030-ig elfogadott stratégia a lehető legnagyobb teljességgel, széles alapokon építkezve, képes lesz vezérelni, irányítani az egyetem működését.

– Az egyetem tevékenységét meghatározó dimenziói közül hármat ismertünk már régóta (oktatás-képzés, kutatás-fejlesztés, egészségügyi ellátás). A negyedik pont a „Harmadik misszió” néven fut. Ez mit jelent pontosan? 

– Az egyetemnek nemcsak most, hanem már korábban is volt egy olyan fajta szerepe, amit úgy hívunk, hogy társadalmi szerepvállalás vagy harmadik misszió. Ez arról szól, hogy miután a PTE a dél-dunántúli régióban egy meghatározó szellemi bázis, adott esetben az emberek napi életére is hatással van, ezért ezt az egyetemnek jól kell tudni felhasználni és reagálni a térségben megjelenő kihívásokra. Ez alatt nemcsak az általános felsőoktatási, a nemzetközi élethez, a kutatás világához, az innovációhoz kötődő kihívásokra gondolunk, hanem konkrétan a helyben meglévőkre is. Ennek keretében az egyetem végiggondolta azt, hogy mit tehet ennek érdekében. Ebbe tartoznak bele egyébként a társadalmi felzárkóztatásnak a különböző formái, amelyeket meg lehet valósítani a régióban; a munkaerő átképzésétől elkezdve nagyon sok olyan akcióprogram van, amelyek segíti a térség gazdasági versenyképességének a növelését. De ide tartozik az is, hogy felismerjük azt, hogy ennek a térségnek milyen geopolitikai szerepe lehet, akár a Nyugat-Balkánnal való kapcsolat megteremtésében, valamint az is, hogy próbáljunk olyan típusú szolgáltatásokat is kínálni az itt lakók számára, amelyek számukra értékkel bírnak. Élményalapú szolgáltatásokat szeretnénk létrehozni, olyanokat, amelyek díszítik, gazdagabbá teszik a térséget, és az egyetem képességeiből születtek meg. 

– A fenntarthatóság kiemelt jelentőségű a stratégiai tervben. Ez valóban nagyon sokszor előkerül más területen is – de hogyan kell ezt elképzelni az egyetem esetében? 

– A PTE elkötelezett a fenntartható fejlődés mellett, ezért csatlakozott Pécs a karbonsemleges 100 város misszió megvalósításához a klímasemlegesség érdekében. Ezek nem üres szavak, konkrét kutatásokat takar, illetve az egyetem épületeinek az energiagazdaságosság szempontjából történő átalakítását, mint kutatást, mint tényleges működésre is pozitívan ható tevékenységeket. A környezeti terhelések csökkentésében is azt gondoljuk, hogy az egyetem a kutatásai és saját alkalmazásai révén előtérbe tud kerülni. A Zöld Egyetem projekt keretében valóban olyan maradandót tudtunk felmutatni, amelyek nemzetközi ranglistákon is az intézményünket nagyon előkelő pozícióba helyezte pár év leforgása alatt. Az egyetemi polgárokban is elkezdtük tudatosítani azt, hogy miért fontos odafigyelni nemcsak a szelektív hulladékgyűjtésre, hanem arra is, hogy például a napi ételeinkhez milyen dobozokat, milyen csomagolóanyagokat, textíliákat használjunk. Ez természetesen egyfajta egyetemi kurzusként is értelmezhető, de értelmezhető abban a vonatkozásban is, hogy ennek a kutatásában, előre vitelében az egyetem szerepet játszik. Vannak olyan kutatások is, például a megújuló energiák esetében, amelyben az egyetemünk konzorciumvezető – nemzeti laboratóriumot működtetünk, amelyben jelentős kutatások zajlanak például a hidrogén jövőjéről. 

– A nemzetköziesítés szintén egy sokszor hallott téma. Meddig lehet növelni a külföldi hallgatói létszámot? A végtelenségig? 

– Azt gondolhatná az ember, hogy egy ponton túl majd átváltozunk kizárólag nemzetközi hallgatókat oktató egyetemmé. De nem ez a cél, hanem az, hogy megfelelő minőségű szakmai képzési programokat tudjunk megvalósítani, aminek van egy erőforrásrendszere, és ennek természetesen van egy végessége, ami alatt értem az oktatókat, valamint azt is, hogy milyen szakmai közeget, akár gyakorló területeket lehet ehhez biztosítani a hallgatóinknak, mert az továbbra is célunk, hogy nemzetközi szinten jegyzett egyetem legyünk. Azt gondolom, hogy van még ebben potenciál: nagyon komoly ívet írtunk le azzal, hogy ötezer hallgatóra emeltük a külföldi hallgatóinknak a számát. Rövid idő alatt nagyon kiterjeszkedtünk, de nyilván fontos arra is figyelni, hogy ebben a minőség ne szenvedjen semmilyen körülmények között sem csorbát.

– Azt olvashatjuk a stratégiában, hogy „az egyetem stratégiai célja, hogy 2030-ra a világmagyarság tudományos, oktatási és kulturális központjává váljon.” Ezt hogyan kell elképzelnünk? 

– Nyilván ennek van egy szimbolikus jelentősége is: az egyetem az elmúlt időszakban nagyon sokat tett azért, hogy valóban a határon túli magyaroknak is egyfajta oktatási bázisává váljon. Gondoljunk csak bele abba, hogy elsők között kezdtük meg Szerbiában, egészen konkrétan a Vajdaságban az ápolóképzéssel az ott lévő magyaroknak a szülőföldjükön történő boldogulásának a segítését. Két évvel ezelőtt megtörtént a terjeszkedés Székelyföldön, pontosabban Székelyudvarhelyen. De említhetnénk Sepsiszentgyörgyöt is, ahol a Művészeti Karnak van egy központja, ami egyértelműen azt jelzi, hogy az egyetem ezt a fajta felelősségvállalását komolyan vette, és ezért hajlandó az elkövetkezendő időszakban is sokat tenni. És ennek egyik aspektusa természetesen a diaszpóra magyarsággal való folyamatos kapcsolattartás, hiszen ebben is vannak nagyon komoly erősségeink, amikre hagyatkozhatunk. A kutatási kollaborációs szám végtelen a határainkon túl élő magyar kutatókkal és szakemberekkel. Bízunk abban, hogy a PTE stratégiája ebben komoly vezérfonalat kínál.