Szerencsések, akik már fiatalon kihozzák magukból a legjobbat

Olyan gimnáziumba jártam, ahol volt irodalmi-drámai szak is, az ott tanulók pedig mindenféle művészeti, alkotói ágban kiteljesedhettek. Sok színész, énekes, sőt színházigazgató is itt kezdte tanulmányait, tehát biztosan komoly alapot adott az iskola a tehetség kibontakoztatására. 

Öltözékükről, viselkedésükről, de még egy-egy folyosói megnyilvánulásukról is meg lehetett állapítani, hogy drámai szakra járnak. Elvontságuk vagy kirívó magatartásuk üde színfolt volt az iskolában, nekik köszönhetően azt lehet mondani, soha nem volt egy tanítási szünet vagy délután sem eseménytelen. Nem volt ritka a folyosón rögtönzött előadás vagy a tánc, emellett az iskolai ünnepségek sem voltak unalmasak, néha kifejezetten érdekesnek számítottak. 
Mindemellett azonban számos versenyen, színjátszó találkozón, táncgálán értek el kiemelkedő eredményeket. Kifejezetten irigyeltük a projekt­feladataikat, mely során tényleg megmutathatták, mihez van érzékük. 

Kisfilmek, videóklippek, szépirodalmi művek készültek, melyek mások voltak, mint amiket akkoriban a magyar filmesektől lehetett látni. Nógrádi Benjámin alkotói különdíja ezekre az iskolatársakra emlékeztet, hiszen mint az én volt iskolatársaim, ő is fiatalon kihozza magából a legjobbat, ráadásul olyan témát igyekszik feldolgozni, amellyel a tapasztalt rendezők is óvatosan bánnak.