Száz éve történt a megyében: a zsír a fővárosi árakat követte

Mintaszerű Pécs közbiztonsága (1922. július 28.)

A megszállás alatt Pécs közbiztonsága olyan volt, mint a legsötétebb Balkánon. Nagyon jól emlékszünk még azokra a szomorú időkre, amikor napszállta után nem igen volt tanácsos kimozdulni az utcára a megszálló hatalom rendet fenntartó közegei miatt, mert vagy inzultáltak, vagy kiraboltak.

Nyári időben hiába csábított az árnyas Mecsek. Ha valaki beljebb merészkedett a sétautakon, volt bizonyos, hogy vagy az óráját, vagy a pénztárcáját emelték el a szerb katonák, vagy a csendőrök. Az emigránsok és a minden irányból idecsődült más gyanús alakok se maradtak el ebben a tekintetben a szerbektől és így minden volt itt, csak nem közbiztonság.

A felszabaduláskor bevonuló államrendőrség egy csapásra megváltoztatott mindent ezen a téren. Nyugodt lélekkel állapíthatjuk meg, hogy Pécs közbiztonsága ma mintaszerű. Olyan államrendőrségi szervezetünk van, amelyre büszke lehet Pécs város.

A zsír ára folyton emelkedik (1922. július 28.)

Úgy vagyunk a zsírral is, mint a liszttel. Sohasem vagyunk biztonságban, hogy amire felkelünk, nem emelkedett-e ismét az ára. A múlt szerdán még háromszáznegyven korona volt a zsír kilója, szombaton már háromszázhatvan, hétfőn pedig háromszáznyolcvan korona. Ma már négyszáz koronát kellene fizetni, ha adnák. De nem, adják, csak itt-ott, ahol van szívük a henteseknek, mert mint illetékes helyről értesülünk, a jövő héten már négyszáznegyven korona lesz a zsír ára. Ugyanakkor, amikor ezt a lesújtó hírt közlik velünk, egyúttal arról is értesülünk, hogy ez a négyszáznegyven koronás ár sem fog sokáig megmaradni, mert hamarosan ötszáz koronára fog felugrani. A pécsi zsír ára a budapesti után igazodik. Budapesten, pedig a zsír ára már most ötszáz korona.

Gárdonyi Gézánál — A nagybeteg mester üdvözlete a baranyaiaknak (1922. július 28.)

Baranyaiak látogatták meg Gárdonyi Gézát Egerben. A találkozóra így emlékszik vissza az újságíró:

„Ezek a drága öreg kezek írták a legmagyarosabb ízű regényeket? Ebben a szobában íródott Göre Gábor története? Egy pillanat alatt minden eszembe jut. És amikor azt a drága kezét nyújtja felém, szeretném megcsókolni. De a konvenciók... A fonnyadt kéz olyan meleg... Volt miniszterelnökökkel, miniszterekkel beszéltem higgadtan, nyugodtan fegyelmezett gondolattal. De most, mikor a mesternek kell átadnom az átutazó baranyaiak üdvözletét, csak szaggatottan, elemi iskolásan beszélek.

– Mester, engedje meg, hogy a keresztül utazó baranyaiak üdvözletét és tiszteletét tolmácsoljam.

Amint ebben a helyzetben megjegyezni tudtam, körülbelül ez volt a válasza.

– Nagyon jól esik a baranyaiak üdvözlete. Én is dunántúli vagyok. Egyszer – mint azt az Egri csillagokban megírtam, – jártam Pécsett. Szép város. Adja át meleg üdvözletemet. Sajnálom, hogy nem mehetek ki hozzájuk. Nagyon beteg vagyok.